Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.
Irományszámok - 1920-11. Törvényjavaslat az államháztartásnak 1920. év február, márczius és április hónapjaiban való viteléről
88 Il szám. mérvben nem biztosíthatta. Kénytelen volt ezért a bankópréshez folyamodni. A tanácskormány e részbeni működését illetőleg megjegyzendő, hogy ezen kormányzat az uralmának tartama alatt (vagyis 1919. március 21-től 1919. évi július végéig) kereken 253,704.000 K értékű postatakarékpénztári pénzjegyeken kívül mintegy 5*6 milliárd korona bankjegyet hozót*- forgalomba. Az igényelt bankjegymennyiségről azonban legális úton nem gondoskodhatván, pénzszükségletének kielégítésére az Osztrák-magyar Bank bankjegyeit hamisította. Ily hamisításra könnyű módot adott az a körülmény, hogy a bank által a háború alatt bevezetett, egyébként tökéletlen kivitelű 200 és 25 koronások clichéi még a népkormány idején a bank budapesti főintózetóhez hozattak le. Ezek a 200 és 25 koronások, továbbá 2 és 1 koronás bankjegyek utánoztattak tehát és a szóbanforgó hamisítványokból — amennyire eddig megállapítható — mintegy 3 5 milliárd korona*) név értékű pénzjegy került forgalomba E pénzjegyeknek a terror képezte a fedezetét. A forgalomba-hozatal túlnyomólag a jegybanknak az u. n. tanácskormány által birtokába vett budapesti főintézete útján eszközöltetett, ez intézetnek adatván át az említett bankjegyutánzatok (és a postatakarókpénztári pénzjegyek is) oly célból, hogy az intézet a tanácskormány uralmának kezdetekor ott talált s mintegy 21 milliárd korona értékű jó bankjegyek készletének a kimerülése után is képesíttessók a tanácskormány által igényelt állami kölcsönök folyósítására. Összesen 6'5 milliárd korona kölcsönt kónyszerített ki ily módon a budapesti főintézettől a tanácskormány, amely kölcsönből a szovjeturalom bukásáig 6 milliárd korona vétetett igénybe. Közbevetőleg megjegyeztetik, hogy az, hogy a kölcsönítötés formalitása alkalmaztatott a pénz előteremtésénél, csak az ügyeknek ily, módon való intézéséhez szokott és a szovjet uralom alatt is tovább szolgálni kényszerült régi tisztviselőknek tudandó be. Aminthogy általában csak ezen tisztviselői karnak tudható be, hogy ma egyáltalán rendelkezünk adatokkal és feljegyzésekkel, ha sokban csak hiányosokkal is, a tanácskormány alatti pénzügyi gazdálkodásra nézve. A jegybanknál, a jelzett kölcsönökre igénybevett 6 milliárd koronán kivül, igénybevétetett továbbá a tanácskormány által a központi állampénztárnak 1919. évi március 21-én volt és fentebb már számjelzett 577,000.000 K-t tevő pénzkészlete, valamint az az 500 millió K is, amely a fentebb már ugyancsak előadottak szerint pénzintézeteknél volt az állam javára elhelyezve. Szolgálatába állította továbbá a tanácskormány az összes pénzintézeteket, hogy a kommunizált üzemek költségeit fizessék. A pénzintézetek állami pénztárakként működtek ; és legfontosabb feladatuk épen a kommunizált üzemek kiadási és bevételi számláinak, a vezetésében állott. A kiadások e számlákon — az üzemek mindenkori pénzszükségletének megfelelően nyitqtt — hitelek keretében voltak teljesítendők ; és az intézet az esetre, ha bevételeiből e kiadások folyósítására a szükséges pénz felett nem rendelkezett, időnként megfelelő dotációban részesült! 931 pénzintézet állott a tanácskormány ellenőrzése alatt. Ezek közül 703-tól és pedig 67 fővárosi ós 636 vidéki intézettől szereztettek be a kommunizált üzemek gazdálkodására vonatkozó számláknak a kivonatai. A beér*) EbbJl kereken 3'28 milliárd K névértékű hamis bankjegy a jegybank utján, a fennmaradó rész pedig közvetlenül a kormányzat által hozatott forgalomba.
