Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-11. Törvényjavaslat az államháztartásnak 1920. év február, márczius és április hónapjaiban való viteléről

86 11. szám. h) A közélelmezés biztosítására, illetve megjavítására fordított kiadások 205,938 000 K. i) A volt Monarchia közös ügyeinek felszámolásából kifolyólag a közös hatóságok , szállítóival szemben fennálló követelések kiegyenlítésére és a felszámoló hivatalok fentartási költségeire fordított összegek . . 434,(332.000 » j) A francia megszálló csapatok költségeire és a politikai helyzetből folyó egyéb rendkívüli szükségletekre utalványozott összegek . ... . ... . 77,411.000 » k) Az adminisztráció folyó kiadási szükséglete . . 545,699.000 » Együtt kereken . . . 4.800,000.000 K. Nem egészen 5 hónapi (1918. év október végétől 1919. évi március 21-óig terjedő időben való) kiadásokról van itt szó, a havi kiadás tehát kerek egy milliárdot tett ki, — holott a háború alatt, amikor a kiadások az ország egész területére vonatkoztak, a magyar állam havi kiadásai még a háború legutolsó idejében is csak 700—800 millió K körül mozogtak. Az összehasonlítás kedvóért megjegyeztetik tóvá* bá, hogy a magyar államnak a legutolsó, vagyis az 1913. békeévbeli állami kiadásai, amint az fent számjeleztetett, összesen 2.318,519.000 K-ra rúgtak, amely összegben azonban 251,804.000 K beruházási költség és kereken 1G2 millió K-t tevő olyan kiadás is bentfoglaltatik, amely kiadás a Magyarországtól az 1918. év október végén különvált Horvát-Szlavouországoknak állami ós autonom igazgatási szükségleteiből folyólag merült fel. A jelzett 48 milliárd K-nyi kiadás a fentebb vázolt körülmények közt önként érthetőleg csak igen kis részben volt az állami folyó bevételekből fedezhető. Hanem a fedezetet kölcsönből és pedig túlnyomólag a jegybank igénybevétele útján kellett előteremteni. így nőtt meg és érte el eladósodásunk a kvótának megfelelő mérvet a jegybankkal szemben ; holott a fegyverletétel időpontjában ez az eladósodás — az osztrákokénál helyesebb háborús pénzügyi politikánk folytán — aránylag jóval kisebb volt, mint Ausztriának a jegybankkal szemben való eladósodottsága. Megjegyeztetik, hogy a központi állampénztár pénzkészlete (a készpénz és a pénztár giro- és csekkszámláinak követelése) az 1918. évi október 31-én kereken 109 millió K-t, az 1919. évi március 21-én pedig 577 millió K-t tett ki. A szóbanforgó" időszak alatt az Osztrák-magyar Banktól a már régebben kötött kötelezvény-kölcsönök fejében összesen 3.376,000.000 K vétetett fel, — a nevezett bank által kibocsátott pénztárjegyekből pedig kereken 1.395,000.000 K és a magyar bankok által — megkötendő államkölcsönökre — eszközölt előleges befizetések fejében kereken 560 millió K folyt be. Ezeken kívül összesen mintegy 400 millió K-t tehetett ki a folyó állami bevételek összege. A felsorolt bevételi tételek együtt 5.731,000.000 K-t tesznek ki, — amely összegből leyonva a központi állampénztár pénzkészleténél a fentiek szerint mutatkozó emelkedés összegét, vagyis (577—109 =) kereken 468 millió koronát, az eredmény 5'3 milliárd K, melyből 4-8 milliárd a fentiekben részletezett állami kiadásnak fedezésére fordíttatott, 500 millió K pedig pénzintézeteknél helyeztetett el. Ellenállás a kormánynak a fenti kezelési eredményekre vezetett gazdálkodásával szemben a közvéleményben nem nyilvánulhatott meg. A háborús nélkülözések kárpótlásának és a nagy tömegek kielégítésének sociális jelszavaival szemben nem csak hogy sikert nem igért, de veszélyes vállalkozásnak