Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.
Irományszámok - 1920-11. Törvényjavaslat az államháztartásnak 1920. év február, márczius és április hónapjaiban való viteléről
78 11. szám. politikai és gazdasági határokká vált demarkacionális vonalak mellett sohasem lehetett tisztában azzal, hogy működési tere s illetve a magyar állami igazgatás mely határokig és mely ügykörökben terjed ki. Az állam pénzügyi helyzetéről tehát ezidőszerint sem költségvetési törvény, sem a kormányzat belső használatára készült rendszeres évi előirányzat nem tájékoztat. A gazdálkodás az adott helyzetnek megfelelően, előbb csak két hétről két hétre, legutóbb pedig az 1919. évi november 1-től 1920. évi január hó végóig terjedő három hónapra szóló pénzkezelési előirányzatok alapján folyt tovább, amely összeállítások lényegileg csak a mindenkori pónzszükségletre vonatkozó tájékoztatók voltak. À végből, hogy állampénzügyi viszonyaink helyzetét mérlegeltessük : a fejlődés egyes fokozatait kell megismernünk, amelyek a jelen helyzethez eljuttattak. Ehhez képest kívánunk eljárni az alábbiakban és a legutolsó, vagyis az 1913. békeév szerint mutatkozó pénzügyi helyzet ismertetését — összehasonlítási alapul — előrebocsátva, a háború alatti, azután a forradalom utáni idő gazdálkodásának és a bolsevizmusnak a rövid jellemzésére térünk át, hogy azután részletes képét adjuk ama viszonyoknak, amelyeket e forrongó időszak ós az arra bekövetkezett román megszállás teremtett ebben az országban. A háború À legutolsó, vagyis az 1913. békeévnek, állami zárszámadási eredméelőtti állami n y e i sz6 rint a magyar államnak összes tényleges kiadásai 2.318,519.000 Kt pénzügyi helyzet, összes tényleges bevételei pedig . 2.546,801.000 » tettek ki Ezen eredményeknek a megítélésénél azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy ama jelentékeny beruházási tevékenységnek a költségei, amely tevékenységet — jórészt a*múltak mulasztásainak a pótlására — az utolsó tíz békeévben kifejtettünk, az e beruházásoktól várt gazdasági fellendülés reményében túlnyomólág kölcsönökből fedeztettek, vagyis a jövő generációra háríttattak át. Azon idegenkedés, sőt majdnem ellenszenv folytán továbbá, mely az Ausztriával közös költségen, de a magyar befolyásnak állandó háttérbe szorításával fentartott közös véderő intézményeivel szemben a magyar közvéleményben minduntalan megnyilvánult : ugyancsak túlnyomóan kölcsönből kellett fedezni a közös véderő beszerzési kiadásait is, mert a véderő kiadási többletek fedezetének erőteljesebb adóztatási politika útján való biztosítása kormányzati nehézségekbe ütközött. Az 1913. évnek fentebb jelzett állami bevételi összegből 678,497.000 K esik a jelzett természetű, kölcsönből eredő bevételekre, amely kölcsönbevétellel (a fenti 2.318,519.000 K állami kiadásban bentfoglalt) összesen 251,804.000 K beruházási kiadás áll szemben. Az 1913. óv, valamint az ezt megelőző évek állami zárszámadási eredményeinek a vizsgálatánál szem előtt tartandó továbbá az is, hogy az említett aránylag magas kiadási és bevételi főösszegek jórészben annak folytán állottak elő, hogy gazdasági életünk kezdetlegességénél fogva az állami tevékenységre hárult a főszerep sok olyan termelési ágban, amelyekben más szintén kapitalisztikus gazdasági berendezésű államokban teljesen vágy legalább túlnyomó részben a magánvállalkozás volt képes a közgazdaság szükségleteit kielégíteni. Az állam gazdasági vállalatainak, a vas-, fém-, szón-, selyem- és egyéb üzemeknek, a kincstári birtokoknak és fürdőknek a kezelési eredményei bent szerepelnek az állami zárszámadásban ós felduzzasztják annak végösszegeit. Ha azonban az állami üzemeknél nem a bruttó kezelést, hanem csak azokat a feleslegeket vesszük számításba, amelyekkel ez üzemek az állam jövedelmének a fokozásához hozzájárultak és ha hasonlóképpen
