Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-11. Törvényjavaslat az államháztartásnak 1920. év február, márczius és április hónapjaiban való viteléről

11. szám. 79 csak a netto eredményt számítjuk a monopóliumoknak (nevezetesen a dohány-, a só- és a lottójövedéknek ós a mesterséges édesítőszerek árusításának) a kezelésénél is, akkor a helyzet úgy alakul, hogy az 1913. évnek fentebb jelzett állami összbevétele — a már tárgyalt kölcsönbe vételt figyelmen kívül hagyva — lényegileg. 1.150,142.000 K-ra zsugorodik össze. Ezen összegből 1) 777,311.000 K esik a közszolgáltatások természetével biró egyenes és fogyasztási adó és illetékbevételekre, 2) 99,965.000 K az állami üzemekből és 3) 148,016.000 K a monopóliumokból származó tiszta jövedelemre, míg 4) 124,850.000 K a közigazgatás különböző ágainál mutatkozó egyéb bevétel. . A jelzett 1.150,142.000 K valóságos állami összbevétellel szembeállítandó kiadás (az üzemi és a jövedéki hasznok elérésének biztosítására szolgáló kiadásoknak az összes kiadásokból való levonása után) . . 1.600,357.000 K-t tett ki. Végeredményben tehát 450,215.000 K hiány jelentkezik, amely hiány az 1.600,357.000 K kiadásban bentfoglalt és már fentebb is említett 251,804.000 K beruházási kiadásnál 198,411.000 K-val nagyobb. Látjuk tehát, hogy az 1913. évben is már kölcsönbevótelre volt az állami háztartásunk egyensúlyának fenntartása céljából szükség. Az 1913. évet illetőleg a fentiekben ismertetett ez a helyzet pedig nem csupán a jelzett évre szorítkozó jelenség, de hasonló eredményre jutunk, ha a háborút megelőző tíz évi (1904 — 1913. évi) ciklusnak a zárszámadásait vesszük tekintetbe. Az említett tíz év állami zárszámadásaiban elszámolt kölcsönbe vételek együttes összege ugyanis kereken 1.870 millió K-t tesz ki, amivel szemben a jelzett időszak beruházási kiadásai végösszegben kereken 1.466 millió K-ra rúgnak. Megjegyzendő azonban, hogy ez a jelenség nem, vagy legalább is nem elsősorban a vóderőkiadások emelkedésének a következménye. Hanem az említett eredmény — az erélyesebb adóztató politikának útját álló fentebb már ismertetett körülményeken kívül — legfőképpen abban találja magyarázatát, hogy fiatal és fejlődő állam voltunk, amely a Monarchián belül való alkotmányjogi helyzetének az 1867-iki kiegyezéssel történt rendezése után gyors léptekkel igyekezett intézményeit ós igazgatását a nyugati mintáknak megfelelően kialakítani Legyen szabad e megállapítás helyességének az igazolására hivatkozni arra, hogy a jelzett tíz éves időszak alatt, vagyis az 1904. évtől az 1913. évig számítva (a beruházási költségektől és az állami üzemek kiadásaitól eltekintve) a belügyi tárca kiadásai l03°/o-kal, a kereskedelemügyi és a földmívelésügyi tárca kiadásai 153°/o-kal, illetve 53% kai, a vallásos közoktatásügyi tárca kiadásai pedig 189%-kal emelkedtek, míg a közös hadsereg és a haditengerészet folyó kiadásaihoz Magyarország által fizetett (a magyar állami zárszámadás rendes kiadásai közt elszámolt( hozzájárulás összege ugyancsak a jelzett időszak alatt 50°/o-kal nőtt. Kétségtelen azonban, hogy a társadalmi és egyéni kezdeményezést sokszor kiegészítő, sokszor pótló az az élénk állami tevékenység, amely a felsorolt adatok tükrében elénk tárul, közgazdasági fejlődésünkre kedvező hatású volt s ha a béke útján maradhatunk, bizonyára az állami pénzügyek számára is megteremtette volna gyümölcseit. A háborút megelőző évek