Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.
Irományszámok - 1920-11. Törvényjavaslat az államháztartásnak 1920. év február, márczius és április hónapjaiban való viteléről
74 11. szátü. tartson, másrészt azonban gondoskodnia kellett arról is, hogy az olyan árubehozatalok, amelyekre az országnak szüksége van, a vámok túlságos felemelése által lehetetlenné ne tótessenek. Erre való tekintettel a pénzügyminister folyó évi február 14-én. 136/P. M. szám alatt kiadott rendeletével a szóbanlevő felpénznek mérvét felemelte 500°/o-ra, vagyis olyan összegre, amely ugyan messze alul marad az arany valóságos árfolyamán, de emellett mégsem oly magas, hogy tekintve a jószágok mai árszinvonalát, lényegesen befolyásolná az árubehozatalt. Minthogy annak a törvénynek az érvénye, amelynek alapján az akkori kormány a fennebb már idézett 1918. évi 4.110/M. E. sz. rendeletet kiadta — az 1914: XL VIII. törvénycikk a külkereskedelmi ós külforgalmi viszonyok ideiglenes rendezéséről szóló 1914 : II. törvénycikk hatályának meghoszszabbításáról és kiegészítéséről, — többszöri meghosszabbítás dacára — az 1918. óv végével lejárt és így a felpónznek 150°/o-ról előbb 200°/o-ra, majd 500°/o-ra való felemelése törvényen nem alapuló szüksógrendelet útján törtónt: a kormány a jelen törvényjavaslat 25. § ában kéri a törvényhozást, hogy a kormánynak ezt az intézkedését jóváhagyni méltóztassék. Megjegyzendő, hogy a hasonló helyzetben levő külföldi államok is tettek hasonló intézkedést. A második bekezdésben arra kéri a kormány a törvényhozás felhatalmazását, hogy ennek a felpónznek mórvét, az arany árfolyamának további alakulásának megfelelően, a szükséghez képest ezentúl rendeleti úton állapíthassa meg, még pedig az eddigi eljárástól eltérőleg, amely szerint a felpénz mérve mindenféle vámköteles árúra nézve egységesen állapíttatik meg olykóp, hogy ezentúl külömbséget tehessen az árúk közt aszerint, amint azok behozatala közgazdasági ós pénzügyi szempontból kivánatosnak mutatkozik, vagy sem. Igaz, hogy a nélkülözhető árúkra nézve behozatali tilalom áll fenn, azonban gyakran elkerülhetetlen, hogy ez alól a tilalom alól egyes esetekben kivételek engedélyeztessenek. Csak méltányos tehát, hogy ilyen esetekben el lehessen tekinteni attól a kedvezménytől, amelyet a szükséges árúk behozatala annak folytán élvez, hogy a vámfizetés, a vámtarifa eredeti célzatától eltérően, oly pénznemben és ennek oly értékelése mellett történhetik, amely távolról sem éri el a vámtarifában célzott megterhelés méivét. Viszont azonban az is kívánatos és méltányos, hogy ha oly árúk behozatala kivételesen mégis engedélyeztetik, amely árúk közszükségleti cikkeknek nem tekinthetők, az államkincstárezek alapján oly bevételekhez jusson, amelyek a törvény által tulaj donképen előirt valóságos arany vámfizetés esetében az államkincstárnak jutó bevétel teljes összegéig terjedhetnek. 26. §-hoz: A törvényjavaslat 26. §-ának az a célja, hogy törvényes alapot létesítsen ahhoz a tényleges gyakorlathoz, amely az 1920:1. t.-c. 9. §-a folytán érvényét vesztett 1919 : I. u. n. néptörvény alapján a fémjelzési illetékek szedése tekintetében 1919. évi március hó 1-től kezdődőleg kö vettetett. Az 1867 : XVI. t.-c. XIII. cikke szerint az arany- és ezüstárak finomsági tartalmára vonatkozó szabályok és azok feletti őrködés iránt Magyarország és Ausztria államterületén egyenlő elvek vétettek gyakorlatba. Az 1868 : XVIII. t.-c. 1. §-a szerint pedig a pénz ügyminis ter ium felhatalmaztak)tt, hogy az 1867. évi január hó 1-ső napjától hatályban levő s az arany- és czüstkészítmónyek finomsága tartalmát, annak ellenőrzését ós e végett eszközlendő fémjelzését tárgyazó szabályokat a törvényhozás további
