Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.
Irományszámok - 1920-11. Törvényjavaslat az államháztartásnak 1920. év február, márczius és április hónapjaiban való viteléről
11. szám. 69 enyhébben van megadóztatva, mint a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdékben termelt szesz, valamint a tényleges termeivény szerint adózó termelési adó alá eső szeszfőzdékben előállított gyümölcspálinka. Ez az adóztatásbeli egyenlőtlenség a technika haladásával ós a szeszadó tételének emelkedésével mindinkább fokozódott, úgy hogy végül oly aránytalanságot idézett elő egyrészt a tényleges term el vény alapján adózó szeszfőzdékben termelt szesz, másrészt az átalányozás alapján adózó szeszfőzdékben termelt gyümölcspálinka között, hogy ez utóbbinál a kincstár a termelt alkoholmennyiség után járó adónak csak mintegy V 3-ad— 1 / 8-&à részét kapta. Ez a körülmény már önmagában is szükségessé teszi az átalányozási mór vek felemelését. Elkerülhetetlenné teszi ezt azonban az a körülmény, hogy a központi szeszfőzdéknek az 1916 : XXIV. t.-c.-ben létesített rendszere folytán a termelési adó alá eső szeszfőzdékben feldolgozásra kerülő azon nyersanyagok (szilva, szőlőtörköly és borseprű), melyekből a termelési adó alá eső. szeszfőzdékben termelt pálinka túlnyomó részét előállítják, majdnem kizárólag csak a tényleges termeivény szerinti adózás mellett használhatók fel szesztermelésre. Ennélfogva azok a termelési adó alá eső szeszfőzdék, amelyek továbbra is átalányozás mellett kifőzhető anyagokat dolgoznak fel, az átalányozási mérvek változatlan fenntartása esetén nemcsak a fogyasztási adó alá eső szeszfőzdékkel, hanem a szintén gyümölcspálinkát elállító, de a tényleges termeivény szerinti adózás alá eső szeszfőzdékkel, tehát azonos csoportbeli szeszfőzdékkel szemben is előnyben lennének. Az adóztatásbeli egyenlőtlenség megszüntetését, illetve ezen egyenlőtlenségnek lehető enyhítését a javaslat 17. §-a olyképen óhajtja elérni, hogy az eddigi átalányozási mórveket ezek négyszeresére emeli fel, és így a napi termelőképességet az illető főzőkészülékeknél a főzőüst töltési képességének tizenkétszeres, tizenötszörös, illetve húszszoros mennyiségével állapítja meg. Kétségtelen, hogy az átalányozási mérveknek ez a felemelése igen lényeges, de elkerülhetetlenül szükséges a fent részletezett okokból és azért, mert a szeszadónak az államkincstár javára való megfelelő kihasználását lehetővé teszi. Megjegyzem, hogy a szeszadóra vonatkozó némely határozmányok módosítása tárgyában még 1917. évi október hó 16-án az országgyűlésen benyújtott, azonban tárgyalásra nem került törvényjavaslat 1. §-a az eddigi átalányozási mérveket szintén a fenti mérvre, azaz azok négyszeresére szándékozott felemelni. A jelen törvényjaveslat 17. §-ának rendelkezései közül még megemlítendőnek tartom azt a rendelkezést, amely szerint annak megítélése szempontjából, hogy valamely szeszfőzde a főzőkészülék termelőképessége szerinti átalányozás alá esik-e, a jövőben is az irányadó, hogy az általa használt főzőkészüléken 24 óránkónt feldolgozható cefremennyiség az 1899 : XX. t.-c. 36. §-ában megállapított mérvhez képest 16. hl.-t nem halad-e meg. Iß. §.-hoz: A sajtolt szeszélesztő ezidőszerint az 1908 :. XXVIII. t.-c. 3. §^a alapján a sajtolt élesztő termelésénél előállított minden liter alkohol után fizetendő 5 fillér adóval van megadóztatva. Ez adó folytán, melynek tételét az 1888 : XXIV. t.-c. is ugyanazon mérvvel állapította meg, a sajtolt élesztőt
