Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.
Irományszámok - 1920-11. Törvényjavaslat az államháztartásnak 1920. év február, márczius és április hónapjaiban való viteléről
70 11. szám. figyelemmel az akkori műszaki eljárásra, kg.-ként mintegy 10—12 fillér adó terhelte. A sajtolt élesztő előállítása azonban azóta lényegesen megváltozott, úgy, hogy az új eljárás mellett ugyanazon mennyiségű nyersanyagból a régi eljárással szemben háromszor, sőt még ennél nagyobb mennyiségű sajtolt élesztő állítható elő, a termelt szeszmennyiség egyidejű csökkenésével. Ennek következtében a sajtolt élesztőt terhelő adó kg.-ként alig 1—2 fillérre száll le. E helyzetben az adótételnek 1 koronára való emelése részben csak azt a bevételt biztosítja, melyet az 1908 : XXVIII. t.-e. 3. §-a a sajtolt élesztő termelésének megadóztatásával elérni kívánt és csak részben oly adóemelés, melynek célja a fokozódó állami szükségletek fedezése céljából az állami bevételek lehető emelése. A tervezett adóemelés, ami a sajtolt élesztőt kg.-ként mintegy 30 fillér adóval fogja terhelni, az élesztő jelenlegi magas árához képest oly csekély újabb megterhelést jelent, hogy ez az élesztő árában, az érdekelt ipar képviselőinek véleménye szerint is, kifejezésre alig juthat. 19. §-hoz. A cukoradó tételét az 1899 : XVIII. t.-c. a fogyasztási cukorra nézve 100 kg. tiszta súly után 38 K-ban, másnemű cukor után pedig 6 K-ban állapította meg. Az 1917 : XVI. t.-c. értelmében a 38 K adón kívül 16 K hadi pótlék, illetőleg,a 6 K adón kívül 4 K hadi pótlék fizetendő. A fogyasztási cukor tehát 100 kg. tiszta súly utá*n 54 K adó'alá esik, Ez az adótétel a cukor jelenlegi árával egyáltalán nincs arányban, úgy hogy annak felemelését annál is inkább tervbe kellett vennem, mert a tervezett és egyébként is viszonylag méltányos emelés a jelenlegi áralakulás mellett és a mostani viszonyok között, a közfogyasztás érdekei szempontjából nem tehető kifogás tárgyává. Az adótétel emelésével kapcsolatban hatályon kívül kell helyezni a hivatkozott 1917: XVI. t.-c.-et, annál is inkább, mert hadi pótlék szedése most már nem megokolt. Az adótétel emelésével kapcsolatban a fogyasztási adóknál egyébként szokásos pótadóztatástól abból az okból szándékozom eltekinteni, mert az 1919/1920. termelési időszak alatti cukortermelés a 3.932/1919. M. E. számú kormányrendelet alapján kiadott 56.130/1919. számú pénzügyministeii rendelet értelmében állami kezelésben van, és a cukor vételára teljes egészében az j államkincstárt illeti. Azt az eredményt tehát, amelynek elérését a pótadóztatás célozza, az államkincstár a maximális ár időnkénti megállapítása alkalmával az árkülönbözet utánfizetésének elrendelése révén éri el. Az egyúttal jóváhagyni kért 837. M. E. számú kormányrendelet szövege mellékeltetik. (L. IV. sz. melléklet.) 20. §-hoz: Az 1899: XIX. t.-c. a söradó mórvét hektoliterfok extrakttartalom után 34 fillérben állapította meg és ezenkívül az 1899: XXIII. t.-c értelmében söradópótlék címen további 80 fillér volt fizetendő, az adótétel tehát összesen 114 fillér volt. Az 1916: XXII. t.-c. 6. §-a a söradópótlékot megszüntette és a söradó
