Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-2. Törvényjavaslat az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről

2, szám. 21 Kormányzóval is többször találkozunk történelmünk folyamán, igy a II. Géza és IV. László kiskorúsága idején, továbbá II. Endrének (1216.) és Zsigmondnak (1414—1418.) az országból való távolléte alatt. Ugyancsak kormányzó választása útján gondoskodott a nemzet a királyi hatalom ellátásáról 1446-ban, amikor a várnai csata után bizonytalan volt, hogy az országnak van-e királya. Végre 1707. és 1849. évi trónfosztás alkalmával is kormányzót választott a nemzet a főhatalom ideiglenes gyakorlására. Nem kormányzó, hanem kormányzótanács rendelése, illetőleg választása útján törtónt a főhatalom királyi főszervének helyettesítése 1401-ben, amikor a rendek Zsigmond királyt megfosztották trónjától, valamint 1445-ben, közvetlenül I. Ulászlónak a várnai csatában törtónt eltűnése után. Előbbi esetben a nádor, az országbíró és az esztergomi érsek, utóbbi esetben a nádor elnöklete alatt a nagy zászlós urak alkották a kormányzótanácsot, mely a királyi hatalomban foglalt összes jogokat gyakorolta, az utóbb említett esetben kifejezetten »Magyarország közönségének« nevében. Alkotmányunk története arra mutat, hogy valahányszor arra szükség volt — egyes kivételektől eltekintve — mindig egy személyre ruházták a főhatalom ideiglenes gyakorlását. Ezt az intézkedést követi a törvényjavaslat is, amidőn a főhatalom királyi főszer vének helyettesítését nem testületre, hanem egyetlen személyre mint kormányzóra bízza. Annál is indokoltabb ez az intézkedés, mert több személyből álló testület működése szükségképen nehézkesebb, az államélet fővezetésében és irányításában megkívánt egységet és egyöntetűséget kevésbbé biztosítja, mint az oly rendezés, amelynél a főhatalmat egyetlen választott személy gyakorolja, akiben a nemzet bizalma összpontosul. A 13. §-ho0. A törvényjavaslat a kormányzót az alkotmánytörténelmünk praecedens eseteinek és különösen az 1446. évi I, VI., VII, VIII. és IX. törvénycikkekben Hunyady János kormányzósága alkalmából megállapított elveknek megfelelően, elvileg a teljes királyi hatalomkörben foglalt jogok alkotmányos gyakorlására jogosítja fel. Mindazáltal tekintettel az ország mai súlyos és kivételes helyzetére ós a nemzetgyűlés rendkívüli feladataira, a törvényjavaslat részint kétségek elhárítása végett, részint a nemzet jogainak biztosítása érdekében bizonyos korlátokat állapít meg. A nemzetgyűlésnek mint az egész törvényhozó hatalom kizárólagos szervének állásából következik, hogy a kormányzó nem lehet a törvényhozás olyan egyenrangú tényezője, mint az országgyűlés mellett a király. Éppen azért a kormányzó a törvényhozás terén a királyt megillető legfontosabb jogot: a szentesítés jogát nem fogja gyakorolhatni, hanem ugy, mint a köztársasági auTöTmányok szerint a köztársasági elnöknek, csupán a törvény alaki perfekciójához tartozó kihirdetésről való gondoskodás fogja feladatát alkothatni s evégből az alkotandó törvénycikkeket ő fogja a kormány által megállapítandó formában a szentesítés záradékát pótló kihirdetési záradókkal ós aláírásával ellátni. A törvényjavaslat a kihirdetésre 60 napos határidőt szab, melyen belül a törvény kihirdetésének rendszerint meg kell történnie. Tekintettel azonban arra, hogy a nemzetgyűlés önmaga egy másik ház közreműködése. nélkül alkotja meg a törvényeket, szükségesnek mutatkozik, hogy a nemzetgyűlés