Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-2. Törvényjavaslat az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről

22 2. szám. elhatározásainak megfontoltsága a tanácskozótestületeknél a dolog természete szerint el nem kerülhető esetlegességek ellen legalább is a kormányzónak adott azzal a joggal biztosíttassák, hogy az eléje terjesztett törvényt a kihirdetésre rendelt záros határidőn belül újabb megfontolás végett a nemzetgyűléshez indokoltan visszaküldhesse. Hogy azonban a kormányzónak ez a joga a céllal ellentétben ne válhassék a nemzetgyűlés megfontolt komoly akarata érvényesülésének akadályává, a javaslat kimondja, hogy ha a kormányzó által visszaküldött törvényt a nemzetgyűlés változatlanul újból elfogadja, a kormányzó azt további halasztás nélkül 15 napon belül kihirdettetni köteles. A törvényjavaslat a nemzetgyűlésnek két legfőbb törvényhozói feladatára nézve, nevezetesen az államforma és az államfő személyének megválasztása kérdésében alkotandó törvényekre nézve, a kormányzónak nem ad visszaküldési jogot, minthogy ezekben a kérdésekben fel sem tételezhető az, hogy a nemzetgyűlés ne alapos megfontolás és tüzetes előkészítés után, hanem puszta esetlegességek szerint határozhatna. A törvényjavaslat a kormányzó visszaküldési jogát abban az irányban is korlátozza, hogy azzal úgy kell élnie, hogy a nemzetgyűlés a visszaküldött törvény tárgyában a nemzetgyűlés két évi tartama alatt mindenesetre határozhasson. Jóllehet a nemzetgyűlés feladata megköveteli, hogy működését a különben is rövid időre szabott tartama alatt állandóan folytathassa, mégis a törvényjavaslat nem kívánta teljesen elvenni a kormányzótól a királyi hatalomban foglalt országgyülósfeloszlatási jogot, mert tekintettel kívánt lenni arra az eleve ki nem zárható eshetőségre, hogy a nemzetgyűlés működése fennakadhat annak következtében, hogy valamely okból munkaképtelenné válik és ezt a kormányzó részéről a nemzetgyűléshez intézett üzenet sem fogja megszüntethetni és a nemzetgyűlés elnöke sem lesz képes a nemzetgyűlés munkaképességót helyreállítani. Erre az esetre vonatkozólag épp a nemzetgyűlésre váró nagy feladatok megoldása érdekében szükséges, hogy a kormányzónak is meg legyen a nemzetgyűlés feloszlatásához való joga. A királyi hatalomkörben foglalt országgyülósfeloszlatási jognak a kormányzóra ebben a szűkebb körben történő átruházása önként érthetőleg csak ugyanazzal a megszorítással lesz gyakorolható, amelyet az 1848: IV. t.-c. 6. §-a és az 1867 : X. törvénycikk a király országgyűlésfeloszlató jogára nézve is megállapított. Következik ez abból, hogy a kormányzót a királyi hatalomban foglalt jogok alkotmányos gyakorlata fogja megilletni. További kifejezett biztosítékot állapít meg a javaslat abban az irányban is, hogy a kormányzó a nemzetgyűlés feloszlatása esetében köteles lesz már a feloszlató rendeletben akként rendelkezni, hogy az új nemzetgyűlés az 1848 : IV. t.-c. 5. §-ának megfelelően legkésőbb - a feloszlatástól számított három hónapon belül összeülhessen. Kimondja a javaslat azt is, hogy az elrendelendő új választásokat, amennyiben akkor már a nemzetgyűlés a választójog tárgyában új törvényt alkotott volna, e törvény alapján, ellenkező esetben pedig a jelenlegi nemzetgyűlés összeülésére alapul szolgált választójog alapján kell megtartatni. Á 13. §. 4. bekezdése a kormányzónak külképviseleti jogkörét állapítja meg, lényegileg a királyt és általában minden államfőt megillető képviseleti körben. Az erre vonatkozó kifejezett rendelkezés felvételét azért találja szükségesnek a javaslat, nehogy a kormányzónak ezen hatásköre tekintetében a hazánkra nézve ezidőszerint annyira fontos külügyi kérdésekben kétség támad-