Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-33. Törvényjavaslat a kiviteli illetékről

224 03. szíkn. A most előadott tétel bizonyítására szolgáljanak az egynéhány cikk árára vonatkozó alább következő hozzávetőleges adatok: egy q I. rendű széna belföldi ára 220 K, külföldi ára 1000 K, másodrendű széna belföldi ára 180 K, külföldi ára 800 K q-kint, savanyú szénáé Í30, illetve £00 K; a repcemag mázsájának belföldi ára 2400 K, külföldi ára 3200 K; a sózott marhabőr belföldi ára kg-kint 90 K, cseh-szlovák területen 150 K, Hollandiában 180 K; a száraz marhabőr ára a belföldön kg-kint 180 K, cseh-szlovák területen 300 K, Hollandiában 360 K; a zsiros gyapjú ára nálunk 100 K, kg-kint, Csehországban 160 K, Németországban 200 K; a cement ára a belföldön 74—90 K q-kint, Franciaországban 190 K, Németországban 180 K. Ezekből világos, hogy az államkincstárnak a kiviteli ügyletekből származó, az abnormális gazdasági és pénzügyi helyzetben gyökerező nyereségekben bizonyos kiviteli illeték szedése útján való részesedése gazdaságilag indokolt. Ennek az elvnek gyakorlati helyes alkalmazása azonban igen nehéz. Ezért, bár a többé-kevésbbé hasonló helyzetben levő államok majdnem mindegyikében foglalkoznak ezzel a kérdéssel, az állami illeték szedését — amennyire a nemzetközi érintkezés mai nehézségei mellett hiteles értesüléseink vannak — gyakorlatilag még alig alkalmazták. A gyakorlati alkalmazásnak e nehézségei folytán ezzel a rendszábálylyal csak igen óvatosan szabad élni, hogy elkerültessék magának az árúkivitelnek veszélyeztetése. Az árúkivitel ugyanis, kivált a mostani helyzetben, igen nagy gazdasági és pénzügyi jelentőséggel bir. Gazdasági jelentősége, eltekintve attól, hogy az országnak a gazdasági világforgalomba velő újbóli bekapcsolódásának egyik alapvető tényezője, főleg abban rejlik, hogy egyrészt vannak olyan árukészleteink», amelyeket a belföldön ez idő szerint nem tudunk felhasználni, mert vagy nincsenek meg a további felhasználásukhoz szükséges segédanyagok, vagy, mert azok a termelési műveletek, amelyekhez ezek a készletek maguk képezik a segédanyagokat, a mostoha viszonyok következtében csak korlátolt mértékben folytathatók, másrészt azért bir az árúkivitel különös gazdasági fontossággal, mert a legszükségesebb árúkat a külföldtől ez idő szerint csak vagy közvetlen árúcsere útján, vagy pedig az árúkivitel révén beszerzett külföldi valuta ellenében birjuk beszerezni. Az árúkivitel pénzügyi fontossága pedig első sorban szintén a valutabeszerzésben nyilvánul, amelynek ez idő szerint rendelkezésünkre álló majdnem egyedüli módját a kivitel képezi. Ennek az óvatosságnak szükségéből a következő követelmények adódnak a kiviteli illeték szedésének tervbe vett intézményét illetőleg:. A kiviteli illetéket csak előre meghatározott és közzétett tételek szerint szabad szedni, hogy a kiviteli kereskedelem ezek alapján számításait előre megcsinálhassa és kötéseket létesíthessen, viszont azonban elsőrendű követelmény az is, hogy ez intézménynek nem szabad merevnek lennie, sem az illeték szedése alá eső árúk kijelölése; sem az illeték nagysága tekintetében. Meg kell hogy legyen a lehetősége annak, hogy a konjunktúra alakulásához képest, egyszerű, gyorsan megtehető intézkedéssel egyes árúcikkek kivitelét az illeték szedésének alá lehessen vetni, illetve, ha a tapasztalat azt mutatja, hogy valamely cikk kivitele az illeték szedését nem bírja el, ugyanilyen módon ki lehessen venni ezt a cikket az illetéknek alávetett árúk jegyzékéből. Szükséges továbbá az is, hogy az illeték nagysága a belföldi és világ-