Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-33. Törvényjavaslat a kiviteli illetékről

33. szám. ä25 piaci árak, valamint a valutaárfolyamok alakulását legalább nagy vonásokban követhesse. Az illetéknek elsősorban és főleg tömegcikkek kivitelét szabad alávetni, hogy az e tekintetben irányadó fentebb említett viszonyok alakulásának áttekintése ne legyen túlságosan megnehezítve és hogy a forgalomnak az illeték fizetésében rejlő megnehezítése az apróbb tételekben történő kivitelt meg ne akassza. Különös óvatosságot igényel nálunk a kiviteli illetéknek a magasabb rendű ipari cikkekre való alkalmazása, egyrészt mert az ilyen cikkek előállításával foglalkozó iparok vannak legjobban arra ráutalva, hogy a saját üzemekhez szükséges anyagokat és segédeszközöket a külföldről szerezzék be, amire pedig a mostani gazdasági és valutáris viszonyok közt majdnem kizárólag az árukivitelnél elért konjunkturális nyereségek nyújtanak módot, másrészt azért, mert ezeknek az iparoknak felszerelése szenvedett legtöbbet a háború, a forradalom, a bolsevizmus és a román megszállás folytán. Az illetékét lehetőleg specifikus, vagyis az árú mennyiségéhez mért és nem az érték százalékaiban kifejezett tételek szerint kell beszedni. A számlaérték alapos felülbírálása ugyanis igen kényes feladatot ró a hatóságokra és nagy bizonytalanságra vezet. Az illeték tételeinek nem szabad továbbá túlmagasaknak lenniök, mert a nemzetközi érintkezés mai rendkívüli.nehézségei mellett könnyen előfordulhatna, hogy fontos kiviteli lehetőségek elvágattak még mielőtt erről a veszélyről megbízható értesülés szerezhető és az illeték mérve még a tervbe vett egyszerű és gyors eljárás útján is megfelelően módo* sítható lett volna. Részben ennek az utóbbi követelménynek lesz az a következése, hogy a tervezett rendszabálynak a jelen indokolás bevezetésében említett árszabályozó hatása, amely a kérdés tanulmányozása során eleintén előtérbe állott, talán kisebb mórtékben fog bekövetkezni, mint ahogy azt sokan reményük. Ez annál valószínűbb, mert a belföldi árak emelkedésének a kínálat megnövelésén kívül leghatálypsabb korlátozója, a külföldi behozatalnak rentabilissó válása, a mostani viszonyok közt, főleg fontos közszükségleti cikkeknél, alig következik be, mert ezeket minden külföldi állam most maga tartja vissza. Remélhető azonban, hogy a kiviteli illetéknek ezidőszerint tervbe vett, mérsékelt tételei is elég számottevő pénzügyi eredményt fognak biztosítani. Ezek után az általánosabb fejtegetések után az előterjesztett törvényjavaslatnak magának rövid indokolásául szolgáljon a következő. Oly célból, hogy annak a szabad mozgásnak és gyors intézkedésnek a lehetősége biztosíttassók, amelyet az intézmény a fennebb előadottak szerint feltótlenül megkíván, a törvényjavaslat 1. §-a csak egészen általános felhatalmazást tartalmaz, amelynek alapján a pónzügyminister, az érdekelt többi gazdasági ministerekkel egyetértve, egyszerű ministeri rendelettel állapíthatja meg azt, hogy mely árúk kivitele alkalmával szedendő a kiviteli illeték, valamint azt is, hogy mely tótelek alapján szedessék ez az illeték. Annak a törvényben való kifejezett kimondása, hogy az illeték a kivitel alkalmával szedetik, módot fog nyújtani arra, hogy az illeték olyan esetekben is beszedhető legyen, amelyekben a felek (árúcsere -üzletekből kifolyólag) a kiviteli engedély kiadására illetékes helyről már a törvény életbe lépése előtt elvi Ígéretet nyertek, sőt olyan esetekben is, amelyekben hosszabb lejáratú kiviteli engedélyek már ez előtt az időpont előtt kiadattak, azonban a kivitel maga csak a törvény életbe lépése után történik meg. A törvényjavaslat 2. §-a a pénzügyministernek oly értelmű felhatalmazását tartalmazza, hogy az érdekelt ministerekkel egyetértve nyomós Nemzetgyűlési irományok, 1920—1923. I. kötet. 29