Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-27. A pénzügyi bizottság jelentése a magyar királyi kormánynak "az államháztartásnak 1920. évi február, március és április hónapjaiban való viteléről" szóló törvényjavaslatról

190 27. szám.­fogják, tisztában van a túlnyomó részben fogyasztási adók emelésének anti­szociális jellegével, a fennforgó nehéz helyzetben ennek dacára a törvény­javaslat megfelelő §-ainak elfogadását ajánlja a Nemzetgyűlésnek, sőt a kor­mány által beterjesztett javaslattal szemben további adóemelést hoz javas­latba, amennyiben a törvényjavaslat 14. §-ának azon rendelkezése helyett, mely az orsz. betegápolási pótadó (1898. évi XXI. t.-c.) maximális kivetési kulcsát 1920. évre 15%-ban akarja megállapítani, módosítani kívánja oly­képpen, hogy a maximális kivetési kulcs 1920. évre 20°/o-ban állapíttassák meg. Ezen még az eredeti javaslaton is túlmenő adóemelést a kórházi ápolási költségeknek állandó emelkedése teszi indokolttá. Visszatérve már most azon indokolásokra, melyek a törvényjavaslat által kontemplált adóemeléseket szükségessé teszik, specifikálni ez alkalommal nem kívánunk, a kormányjavaslat indokolásának az egyes szakaszokhoz szőtt magya­rázatát csupán általánosságban kívánjuk kiegészíteni. A pénzügyi bizottság nem hunyhat szemet azon tény előtt, hogy államháztartásunk később várható egyensúlyának a meglévő adórendszerünk teljes fólretolása, egy új, kizárólag a szociális szempontokon nyugvó adórendszer útján való előkészítése e pilla­natban alig lesz lehetséges. A nemzetgyűlésnek bizonyára módjában lesz, hogy a további törvényalkotási munkájában az eddiginél sokkal nagyobb erővel vigye bele adórendszerünkbe azt a szociális gondolatot, mely első­sorban a nagyjövedelmekkel bírókra kívánja az állam felszaporodott terhei­nek jelentékeny részét hárítani. Ezzel szemben viszont tény az, hogy az állami jövedelmek legjelenté­kenyebb részét a fogyasztási adók alkották, ez a már meglévő kiépített adórendszer az adó kulcsának megfelelő emelése útján újabb jövedelmeket biztosít az államnak. Az államnak — a horribilisnek mondható deficit, ha nem is eltüntetésére, ipert ez ebben a pillanatban lehetetlen, de legalább mérséklésére — újabb jövedel­mekre van ma szüksége, amit pedig pillanatnyilag leggyorsabban és legered­ményesebben a fogyasztási adók emelése tesz lehetségessé. A pénzügyi bizottság a törvényjavaslat 24. §-a alapján szedhető felpónz tekintetében azon fölfogásának adott kifejezést, hogy az a fényűzési cikkek után a törvény által tulajdonképen előírt valóságos aranyvám fizetés össze­gében állapíttassanak meg, egyúttal ez alkalommal is szót kíván emelni a mai nehéz viszonyokkal egyáltalában össze nem egyeztethető nagyfokú fény­űzés elharapódzása ellen ós az ellen a fényűzési cikkeknek külföldről való behozatalát megnehezíteni tartja szükségesnek. A szénszakasz. (27. §.) A pénzügyi bizottság e szakaszt tárgyalás alá véve, kimondotta, hogy bár a maga részéről méltányolja azokat a szempontokat, amelyek a szén­bányászat minél eredményesebbé tétele szempontjából a hivatkozott szakasz által kontemplált rendelkezéseket indokolják, kizárólag legislativ technikai szempontból annak a felhatalmazási törvényjavaslat keretébe való fölvételét mellőzni kívánja és tudomásul vette a pénzügyminister azon nyilatkozatát, hogy a törvényjavaslat 27. §-ába foglalt rendelkezéseket egy legközelebb a nemzetgyűlés elé terjesztendő külön törvényjavaslatban kívánja rendezni.

Next

/
Thumbnails
Contents