Nemzetgyűlési irományok, 1920. I. kötet • 1-61., I-XIV. sz.

Irományszámok - 1920-11. Törvényjavaslat az államháztartásnak 1920. év február, márczius és április hónapjaiban való viteléről

9ft 11. szám. adósság áll fenn. Jelentékeny összegű kölcsöneink lettek továbbá Németalföldön, Svájcban és egyéb semleges államokban elhelyezve. Mindezen külföldi hitelezőkkel szemben az elvállalt kötelezettségeinket erőnkhöz képest teljesíteni kívánjuk, épen úgy, mint az állam belföldi hite» lezőivel szemben is. E részben első feladat, a kölcsön-szolgálatnak a jövőre nézve leendő felvételén kívül (amiről már szólottunk), a hátralékos kamatoknak és tőketörlesztési részleteknek a kifizetése. Az állam jelenlegi pénzügyi helyzetében azonban ez egyszerre nem történhetik meg. Megjegyzendő ugyanis, hogy az államadósságok szolgálatánál a még ki nem egyenlített kamatok és törlesztési részletek fejében 1919. évi szeptember 30-án 53,153.060 arany forint, továbbá 83,034.813 márka és 1.088,684.279 korona hátralékos tartozás állott fenn. A valutáris Megjegyzendő továbbá, hogy a külföldi valutáról szóló kölcsönök, s helyzet és illetve a külföldi pénzben fizetendő tartozások szükséglete az állam tartozászerdeso- sainak a fentiekben való részletezésénél az érmeparitás alapján számíttatott, láltsága, A szóbanforgó állami kötelezettségeknek a helyes mérlegelése szempontjából azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy az érmeparitás alapján való számítás a tényleges viszonyoknak többé egyáltalán nem felel meg. Az árúés értékpapir-export lehetőségének a korlátoltsága folytán ugyanis már a háború első szakában megindult valutánk értékének a megromlása, s e folyamat mind a mai napig feltartózhatatlanul folyik. Államjegyeinkről nem is szólva, az Osztrák-magyar bank kibocsátotta bankjegyeknek sincs ma már úgyszólván semmi értékük a külföldi piacokon. És az állandó romlás nemcsak a semleges ós a győztes államok valutáival szemben mutatkozik, hanem az államkölcsönök szempontjából Magyarországot elsősorban érdeklő Németbirodalomnak a valutájával szemben, is. A 1Í76 K-ás paritással szemben ugyanis a márka árfolyama, amely közvetlenül az első forradalom után (1918. évi október hó 31-én) még 170*2 K volt, az 1919. évi augusztus 1-én, vagyis a tanácskormány bukásakor 229*9 K-t, az 1920. évi március 13-áh pedig már 335 K-t tett ki. Az árúforgalmunk szempontjából oly jelentós svájci frank deviza árfolyama pedig az említett időpontokban 240*9, illetve 869*6, s illetve 4.100 koronát tett ki. Ily körülmények közt sem az államnak, sem a magánosoknak nem áll módjában, hogy a háború alatt felgyűlt s idegen valutában fizetendő tartozásaik kiegyenlítéséről gondoskodhassanak* Az idegen valutában való ily tartozásoknak ezidőszerint kifizetése ugyanis a legtöbb esetben oly kiadást jelentene, amely sokszorosan felülmúlja az illető adósnak egész vagyoni erejét. . * . Ezen felgyülemlett és idegen valutára szóló tartozásoknak az ügye másképen,, mint megfelelő moratórium engedélyezése által aligha lesz rendezhető. Ily moratórium engedélyezése pedig úgy az adósoknak, mint a hitelezőknek egyformán érdeke, mert a szóbanforgó valutatartozásoknak egyszerre való követelése csak az adósok teljes tönkretótelót, tehát a kielégítési lehetőség v megszűnését eredményezné. A helyzetet, amelyben ma vagyunk, a fentiekben kimerítően ismertettük. Ismertettük azokat az előzményeket is, amelyek helyzetünk mai kialakulásához vezettek ós azt hisszük, hogy minden elfogulatlan szemlélő előtt nyilvánvaló, hogy a fegyverszüneti szerződés határozmányainak velünk szemben * való be nem tartása, a sorsunk alakulása iránti közömbösség ós országunknak a megszállók prédájául való kiszolgáltatása voltak az okok, amelyek a jelenlegi situációba juttattak. Mert a háborút magát még átalszenvedtük anél-