Képviselőházi irományok, 1910. LXIV. kötet • 1474-1508. sz.

Irományszámok - 1910-1503. A munkásügyi bizottság jelentése "Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár, valamint a kerületi munkásbiztosító pénztárak s a vállalati és magánegyesületi betegsegélyző pénztárak 1912. évi s egyúttal az 1907/8-1912. évekről szóló 5 évi működéséről" benyújtott 1407. számú kereskedelemügyi m. kir. ministeri jelentés tárgyában

316 1503. szám felmerült költségek leszámításával az öt éves ciklus alatt 19,300.000 koronába került, a megelőző ötéves ciklusban felmerült 7,053.000 koronával szemben. Míg tehát az 1917 — 12. évi ötéves kezelési időszakban 4*48 korona kezelési költség esett egy-egy tagra, addig az előző ötéves kezelési időszakban csak 2*07 korona. Az említett segélyezési és kezelési költségeiket a pénztárak túlnyomólag a, betegsegélyezési járulékokból fedezték, melyeket a munkaadók és alkalmazottak az 1907 : XIX. t.-c. szerint egyenlő arányban tartoztak fizetni. Mivel az 1891 : XIV. t.-c. szerint az alkalmazottak a betegsegélyezési járulékokat még 2/3-ad arányban tartoztak fizetni, azért azt lehet mondani, hogy az 1907. évi XIX. t.-c. a fizetési arányban előírt eme módosítással az alkalmazottak vállairól jelentékeny terheket vett le. Ugyanis az öt óv alatt a pénztárak 127 millió korona betegsegélyezési járulékot írtak elő, az előző ötéves cyklusban előírt 52 millió koronával szemben. Az emelkedés absolut értékben tehát 75 millió korona, ami 144°/o-nak felel meg. A régi, 2/3-ad arányban történő teherviselési kötelezettség mellett az alkalmazottak az előírt 127 millió koronából ca. 85 millió koronát tartoztak volna fizetni, vagyis 21 milló koronával többet, mint amennyit a paritásos alapon törtónt teherviselési arány mellett defectív fizettek. Az 1907—12. évi ötéves időszak alatt előírt járulékokból egy-egy tagra 16'30 korona esett az előző öt éves ciklus 13-55 koronájával szemben. Amíg pedig az 1912. évben történt járulék előírásból egy tagra 27-43 korona esett, addig a Németbirodalomban ugyanakkor 29-30 márka és Ausztriába pedig 23-86 korona. Ha a tagjárulék-előírást illetőleg az egyes évi eredményeket vizsgáljuk, úgy azt látjuk, hogy 1908-ban 19 millió, 1909-ben 20 és l

/2 millió, 1910-ben 23 millió, 191 l-ben "30 és l/a millió és 1912-ben 34 millió korona volt az előírt összeg. Az emelkedés, az 1911. évet kivéve, a taglétszámban előfordult szaporodásnak tudandó be, míg 1911-ben a több mint 7 millió koronányi növekedésnek oka főleg az volt, hogy 1911. évi január 1-től kezdve 8 járulék a hétnek mind a hót napjára, tehát vasárnapra is kirovatott, tekintet nélkül arra, hogy a hét hetedik napján — vasárnap — élveztek-e javadalmazást vagy sem. Ha a munkaadók az előírt járulékokat megfelelő időben pontosan és hiánytalanul befizették volna, úgy a pénztárak azokból nemcsak a felmerült szükségleteket tudták volna fedezni, hanem azonfelül még jelentékeny feleslegeik is maradtak volna. S minthogy az 1907—12. évi ötéves ciklus kezelési eredményei papiron 2,300.000 korona deficitet mutatnak. A valóságban azonban a vagyoni helyzet sokkal kedvezőtlenebbül alakul. Ugyanis a jelentésben közölt zárszámadások eredményei szerint a munkaadók által be nem fizetett járulékok 1908. év végén 4 millió, 1909-ben 5 millió, 1910-ben 6 millió, 1911-ben 8 ós V

2 millió és 1912-ben pedig már 10 millió koronát tettek ki bruttó összegükben. Ha ebből a behajthatatlanság miatt tartalékolt 1,800.000 koronát leütjük, akkor még mindig 8,200.000 korona a hátralók. Súlyosbítja a helyzetet az a megállapítás is, hogy a kerületi munkásbiztosító pénztárak, melyekre eme 8,200.000 korona hátralék esett, a hátralékból lényegesebben kevesebbet tartalékoltak, mint amennyit a viszonyok lelkiismeretes és szakszerű mórlegelése esetén tartalékolniuk kellett volna, úgy hogy az elmulasztott tartalékolás pótlólagos megejtése esetén nemcsak