Képviselőházi irományok, 1910. LXIV. kötet • 1474-1508. sz.

Irományszámok - 1910-1503. A munkásügyi bizottság jelentése "Az országos munkásbetegsegélyző és balesetbiztosító pénztár, valamint a kerületi munkásbiztosító pénztárak s a vállalati és magánegyesületi betegsegélyző pénztárak 1912. évi s egyúttal az 1907/8-1912. évekről szóló 5 évi működéséről" benyújtott 1407. számú kereskedelemügyi m. kir. ministeri jelentés tárgyában

1503. szám. 317 a fent kimutatott 2,300.000 koronás deficit szűnnék meg deficit lenni, hanem még pár' 100 000 korona deficit is mutatkoznék. Mint innen kivehető, a munkaadók egy részének e fizetési kötelezettség pontos betartásában való késedelmeskedése vagy annak teljes negligálása a pénztárak anyagi helyzetét az öt éves cyklusban felette kedvezőtlenül befolyásolta és a pénztárakat, valamint az Országos pénztárt, melyhez, mint központi szervben nevezettek súlyos anyagi helyzetükben támogatásért fordultak, felette nehéz helyzet elé állították. Növelte a viszonyok súlyosságát az a kétségtelenül káros tény, hogy a törvény alapján sem a pénztáraknak, sem a felügyeleti hatóságnak nem állottak megfelelő eszközök rendelkezésükre, melyekkel a hátralékos munkaadók ellen, akik a csekély segédszemélyzettel dolgozó s köztudomás szerint legkisebb fizetési képességgel bíró kisiparosok közül kerültek ki, hatékonyan felléphettek volna. Balesetbiztosítás. Az 1907: XIX. t.-c. szociálpolitikai értelemben vehető horderejónek •értékelése szempontjából azok a rendelkezései a fontosabbak a munkásbiztosítás érdekeit tekintve, melyek a tapasztalás szerint baleseti veszélynek általában nagyobb mértékben kitett és taxatíve felsorolt üzemekben foglalkoztatott alkalmazottak baleset esetére való kötelező biztosításának kimondása és a kártalanítási kötelezettség megállapítására vonatkoznak. Ennek megfelelőleg az évi jelentésben idevonatkozólag közölt adatok is nagyobb fontosságúak az eddig nagyjából ismertetett adatoknál. A baleset esetére biztosítottak száma 1912-ben 900.000 volt, míg 1909-ben még csak 600.000. Ezt a 900 000 biztosítottat 95.966 üzem foglalkoztatta. Az üzemek közül 76.362 alkalmazottankint évi 3 korona biztosítási díjat fizető kis üzem volt és 19.604 járulékot fizető nagy üzem. A biztosítási költségek fedezésének módja szerinti megoszlást tekintve, a 19.604 járulékot fizető nagy üzem közül 16.000 a felosztó-kirovó üzletágba tartozott, mely üzletágban az évi biztosítási költségek az üzemek veszélyességének és a kifizetett (beszámítható javadalmazás) munkabérek nagyságának megfelelőleg osztatnak szót ós rovatnak ki az egyes munkaadókra, 3.603 üzem pedig a tőkefedezeti üzletágba tartozott, ahol az évi költségeken kívül a kártalanítások tőkefedezete is megállapítást nyer ós az is kirovatik az egyes munkaadókra. A 900.000 biztosított teljes munkásokra való átszámítás után, vagyis egy éven belül 300 munkanapon át foglalkoztatott munkásra átértékelve, 770.000 teljes munkást tett ki. Ezekből 120.000 a díjfizető üzemekre, 650.000 pedig a jutalókfizető üzemekre esett. A biztosításra kötelezett üzemek nagyságának illusztrálása céljából a jelentés közli, hogy a díjfizető üzemeknél egy-egy üzemre 1-50 teljes munkás esett, a járulékot fizetőknél 33 20 míg az üzemek összességét véve egy-egy üzemre 6 50 teljes munkás jutott. Az 1907 : XIX. t.-c. szerint egyrészt a baleseti kártalanítás megállapításánál, másrészt a baleset járulókok kirovásánál a biztosítottak évi javadalmazásának csakis 2.400 koronáig terjedő része szolgál alapul, illetőleg vétetik számításba. Idevonatkozólag közli a jelentós, hogy a járulékfizető munkaadók által az 1912. évre bejelentett beszámítható javadalmazások összege 683 millió