Képviselőházi irományok, 1910. LXIV. kötet • 1474-1508. sz.

Irományszámok - 1910-1475. Törvényjavaslat Gyöngyös város ujjáépítéséről és rendezéséről

1476. szám. 13 1. utak, utcák és terek nyitására és kiszélesítésére, továbbá a vízfolyások rendezésére szükséges ingatlanokra; 2. olyan ingatlanokra, amelyek a szabályozási tervnek, illetőleg az ebben feltüntetett építési módnak és az építési szabályoknak megfelelő beépítésre terjedelmüknél fogva nem alkalmasak ; 3. olyan ingatlanokra, amelyeknek használati módja nem felel meg a szabályozási tervnek, illetőleg az ebben feltüntetett építési módnak és az építési szabályoknak ; 4. olyan ingatlanokra, amelyekre nézve tulajdonosuk nem hajlandó kötelezettséget vállalni, hogy a telket záros határidőn belül a szabályozási tervben és az építési szabályokban megállapított módon beépíti, illetve erre nézve vállalt kötelezettségét nem teljesíti; 5. olyan ingatlanokra, amelyeket tulajdonosuk nem hajlandó a helyes telekalakítás érdekében megfelelő módon és feltételek mellett kiegészíteni; 6. olyan ingatlanokra, amelyek valamely telektömbnek hatósági rendezésébe bevonatnak (9. §.); 7. olyan ingatlanokra, amelyeket helyes telekalakítás végett telekhatár rendezés alá venni kívánatos; 8. a város újjáépítésével kapcsolatosan létesülő lakóháztelepek céljára, valamint a városrendezés érd ekében történő kisajátítást szenvedők részére építési telkek biztosítása végett szükséges ingatlanokra, továbbá mindazon létesít ménjT-ekhez szükséges ingatlanokra, amelyekre nézve az 1881 : XLI. t.-c. 1—4. és 11. §-ai, illetve az 1913 : XXIX. t.-c. 2. §-a alapján kisajátításnak van helye. Módot nyújt ezen szakasz arra is, hogy valamely nyilvános jellegű építkezés céljára kisajátított ingatlan az említett cél megvalósítása végett magánvállalatnak is átengedhető legyen. A §. h) pontja alapján valamely épületnek egy része is kisajátítható, ha a kisajátítást szenvedő tulajdonosnál meghagyandó épületrész még gazdaságosan használható. E rendelkezés, a 8. §. 2. pontjában foglalt kártalanítási elvvel együtt, a kisajátítást szenvedő érdekeinek teljes megóvása mellett, a kisajátító által képviselt közpénztárt mentesíteni kívánja az okvetlenül szükséges mértéken txílmenő kisajátítás költségeitől. A §. c) pontjában foglalt felhatalmazás alapján úgy a kisajátítási terv, mint a kártalanítási összeg megállapítására rendelt szervezet egyszerűsíthető lesz és az eljárásban a kisajátítást szenvedők érdekének teljes megóvása mellett, szakszerű és tárgyilagos újítások lesznek eszközölhetők. A §. d) pontja az ingatlantulajdonos tulajdonában maradó telkek szabályozása vagy rendezése (felosztásának, egyesítésének, határrendezósének) esetén arra az álláspontra helyezkedik, hogy a teleknek a szabályozás, vagyis telekrendezés után megállapítandó értéke és a szabályozás vagy telekrenrendezés előtti értéke közötti különbözet aszerint,- amint az értékváltozás az ingatlantulajdonos javára vagy terhére állott elő, a közpénztár terhére vagy javára esik. Amennyire méltányos dolog, hogy a telkek szabályozásából és rendezéséből kifolyólag az ingatlantulajdonost vagyoni hátrány ne érhesse, annyira megokolt másfelől, hogy a szabályozás vagy a telekrendezés ténye által előálló értékemelkedés a városépítő hatóságnak álljon rendelkezésére ama kiadások fedezésére, amelyek a városépítés során helyenként elkerülhetetlenül bekövetkező értékmegsemmisítésekből állanak elő. .A 8. §. az 1881 : XLI. t.-c. alapján kifejlődött kártalanítási gyakorlatnak