Képviselőházi irományok, 1910. LXIV. kötet • 1474-1508. sz.

Irományszámok - 1910-1477. Törvényjavaslat a Finnországgal 1918. évi május hó 29-én kötött békeszerződésnek és a kapcsolatos nemzetközi okmányoknak becikkelyezéséről

1477. szám. 139 7. c i k k. A szerződő felek kötelezik magukat, hogy területeik közt a kölcsönös forgalmat semmiféle beviteli vagy kiviteli tilalommal nem gátolják és hogy a szabad átvitelt is megengedik. E szabály alól csak a következő esetekben lehet kivételnek helye : a) dohányra, sóra, lőporra vagy más robbanó anyagokra, valamint más oly cikkekre nézve, amelyek a szerződő felek egyikének területein a mindenkori állami egyedárúság tárgyai; b) kivételes körülmények közt a hadiszükségletekkel kapcsolatban ; e) a közbiztonság, a közegészségügyi és állategészségügyi rendészet szempontjából és a növénybetegségek elterjedése elleni rendszabályok tekintetében. 8. cikk. Oly belső adók, amelyeket a szerződő felek egyikének területein az állam, községek vagy testületek javára valamely cikk termelése, feldolgozása, szállítása, forgalombahozatala vagy fogyasztása után szednek vagy a jövőben szedni fognak, a másik szerződő fél hasonnemű termékei után is szedhetők, de semmi szin alatt sem nagyobb mértékben vagy súlyosabb módon, mint a honi termékek után. Amennyiben belső adókat nyersanyagokra vagy félgyártmányokra vetnének ki, az ilyen nyersanyagokból vagy félgyártmányokból előállított termékek bevitele után megfelelő kiegyenlítő adótétel állapítható meg még akkor is, ha az ilynemű belföldi termékek közvetlenül nem esnek adó alá. A szerződő felek mindegyikének szabadságában áll, hogy arra alkalmas árúkat állami egyedárúságnak vagy állami bevételek nyerését célzó egyedárúságszerű szabályozásnak tárgyává tegyen. Ebben az esetben a fenti elvek megfelelő alkalmazást nyernek. 9. cikk. Kereskedők, gyárosok és egyéb iparosok, akik illetékes hazai hatóságuk által kiállított és birtokukban levő ipari igazolójeggyel igazolják, hogy ott, ahol lakhelyük van, a törvényesen megállapított adókat és illetékeket fizetik, jogosítva lesznek arra, hogy személyesen vagy szolgálatukban álló utazók útján a másik szerződő fél területein, amennyiben az illető ország saját honosainak meg van engedve, kereskedőknél vagy nyilt elárusító helyeken vagy az árúkat termelő egyéneknél árúkat vásároljanak avagy oly kereskedőknél, akiknek üzlethelyiségeiben vagy o>ly egyéneknél, akiknek iparüzemeiben a kinált fajtájú árúk alkalmazást lelnek, megrendeléseket gyűjtsenek. Ennek fejében külön illetéket sem az egyik, sem a másik esetben nem tartoznak fizetni. Az ipari igazolójegyek birtokosai csupán árúmintákat vihetnek magukkal, árúkat ellenben nem. A szerződő felek kölcsönösen közölni fogják egymással, hogy minő hatóságok jogosultak ipari igazolójegyek kiadására és hogy e" jegyek birtokosai minő szabályokat tartoznak kereskedelmi utazói tevékenységük gyakorlásában szem előtt tartani. Azok a vámköteles tárgyak, amelyeket az előbb említett kereskedelmi utazók minták gyanánt visznek be, kölcsönösen mentesek beviteli és kiviteli illetékek alól, feltéve, hogy ezek a tárgyak egy éven belül ismét kivitetnek és hogy a bevitt és az ismét kivitt tárgyak azonossága kétségtelen, közömbös maradván ebből a szempontból, hogy a kivitel melyik vámhivatalnál történik. 18'