Képviselőházi irományok, 1910. LXIV. kötet • 1474-1508. sz.

Irományszámok - 1910-1477. Törvényjavaslat a Finnországgal 1918. évi május hó 29-én kötött békeszerződésnek és a kapcsolatos nemzetközi okmányoknak becikkelyezéséről

140 1477. szám. A minták ismétkivitelének biztosítására a belépés alkalmával a megfelelő vámilletéket letétbe kell helyezni vagy biztosítékot kell nyújtani. A mintákon azonosságuk megóvására hivatalosan alkalmazott ismertetőjelek (lebélyegzések, pecsétek, ólmok stb.) kölcsönösen elismertetnek, még pedig oly értelemben, hogy a kiviteli ország vámhatósága által alkalmazott ismertetőjelek a beviteli országban is az azonosság igazolására szolgálnak. A mindkét részről való vámhivatalok azonban még más ismertetőjelekkel is megjelölhetik az árúmintákat, ha ez az illető esetben szükségesnek mutatkozik. 10. cikk. A jelen szerződés fennállásának tartama alatt a finn vámtarifa az 1914. évi január hó 1-én irányadó állapot szerint kerül Ausztria-Magyarországgal ezemben alkalmazásra. A tarifát ezen idő alatt Ausztria-Magyarországgal szemben sem felemelni, sem 1914. évi január hó 1-én vámmentes árúk vám alá vetésével kibővíteni nem lehet. A finn kormány ellenben fenntartja magának annak elrendelését, hogy az említett vámtarifában finn^márkában megszabott vámok vagy aranyban, vagy, ha a vámkötelezett ezt választja, papírban, de aranyérték szerint fizetendők le. 11. cikk. A szerződő felek fenntartják maguknak a jogot, hogy vasúti szállítási díjszabásaikat saját belátásuk szerint szabályozzák. Azonbarv sem a szállítási díjak, sem a továbbítás ideje és módja tekintetében nem tehető különbség a szerződő felek területeinek lakói közt. Főként pedig : a Finnországból valamely osztrák vagy magyar állomásra avagy Ausztrián vagy Magyarországon vagy Ausztrián és Magyarországon át valamely idegen államba továbbított árúszállítmányokra az osztrák vagy a magyar vasutakon nem alkalmazhatók magasabb szállítási díjtételek, mint aminők hasonnemű osztrák, magyar vagy külföldi cikkek után ugyanabban az irányban s az osztrák és a magyar vasutak ugyanazon állomásai közt szedetnek be. Ugyanez áll a finn vasutak tekintetében olyan árúszállítmányokra nézve, amelyek Ausztriából vagy Magyarországból valamely finnországi állomásra vagy Finnországon át továbbíttatnak. A fenti rendelkezések alól kivétel csak oly szállítmányokra nézve tehető, amelyek közérdekű vagy jótékony célokra mérsékelt árakon szállíttatnak. 12. cikk. Az osztrák és a magyar tengeri hajók valamint rakományaik Finnországba, finn tengeri hajók és rakományaik pedig Ausztriába és Magyarországba ugyanazon feltételek alatt és ugyanazon illetékek ellenében bocsáttatnak be, mint a belföldi hajók és rakományaik, úgy hogy a hajók honossága miatt megkülönböztetés semmiféle módon, s így a bevitt, kivitt és átvitt árúk vámkezelése tekintetében sem tehető. Minden kiváltság és mentesség, amelyet ebben a tekintetben vagy a hajózással való egyéb kapcsolatban a szerződő felek egyike valamely harmadik hatalomnak jelenleg vagy a jövőben megad, nyomban és feltétlenül a másik szerződő felet is megilleti. Az előbbi rendelkezések alól azonban kivételnek van helye : a) a nemzeti halászat tekintetében, amelyet kizárólag az illető szerződő fél területein érvényben lévő vagy érvénybe léptetendő rendelkezések szabályoznak;