Képviselőházi irományok, 1910. LXIII. kötet • 1454-1473. sz.

Irományszámok - 1910-1468. Törvényjavaslat a sójövedékre vonatkozó törvények némely rendelkezéseinek és a vámvonalon át behozott só után fizetendő engedélyilletéknek és vámnak megváltoztatásáról

1468. szám. 1-sö melléklet az 1468. számú irományhoz. % Indokolás a só jövedékre vonatkozó törvények némely rendelkezéseinek és a vámvonalon át behozott só után fizetendő' engedély illetteknek és vámnak megváltoztatásáról szóló törvényjavas*lathoz. Az államháztartás egyre növekvő terheinek fedezhetóse céljából új bevételi források megteremtése mellett a meglévők eredményének lehető fokozása szükséges. ' , Egyrészt eme körülmény, másrészt a sótermelés költségeinek jelentékeny emelkedése, elkerülhetetlenné teszi a sójövedék bevételeinek fokozását és e végből egyrészt a só alapárának felemelését, másrészt a sójövedék terén fennálló különböző kedvezmények megszorítását. A törvényjavaslat evégből megfelelően módosítja az eddig érvényben volt mind amaz intézkedéseket, melyek a sóárak megállapítására vonatkoznak, illetve azokkal oly kapcsolatban vannak, hogy a sóárak megváltoztatásának következtében ezek szintén változtatást igényelnek. Az 1. '§. a konyhasónak az 1875. évi L. törvénycikk 2. §-ában métermázsánként 9 forinttal (18 koronával), illetve a főzött sóra 9 forint 50 krajcárral (19 koronával) megállapított alapárát a kősónál általában 28 koro? nára, a főzött sónál ós tengeri sónál pedig — a termelési, illetve beszerzési költségek nagyobb mérvű emelkedésének megfelelően — 33 koronára emeli fel. Emez intézkedés következtében — ha a jelenlegi rendkívüli viszonyok közt fokozott mérvű, óvenkint több, mint 2 millió métermázsát kitevő konyhasófogyasztásnál kisebb fogyasztást veszünk alapul — óvenkint mintegy 19,000.000 korona bevételi többlet várható, ami a fejenkint és évenkint átlag 9 kilogrammra tehető konyhasófogyasztás mellett annál kevésbbó jelenthet a fogyasztókra számbavehető megterheltetést, mert rendeleti úton megfelelő intézkedések történnek az iránt, hogy a sóárak a magánforgalomban se emelkedjenek az alapárak emelkedésénél és a kezelési ós szállítási költségek igazolt növekedésénél nagyobb arányban. Ez a törvényszakasz az 1875. évi L. törvénycikk 2. §-ával szemben még annyiban is eltérést jelent, hogy a tengeri só alapárát is meghatározza, ami az előbbi törvényből nyilvánvalólag azért hagyatott ki, mert a magyar szent korona országainak területén tengeri só nem termeltetik. Miután azonban rendes viszonyok közt a jövedék a tengerparti lakósok részére külföldről I Képvh. iromány. 1910—1915. LXIII. kötet. 9 65