Képviselőházi irományok, 1910. LXIII. kötet • 1454-1473. sz.

Irományszámok - 1910-1468. Törvényjavaslat a sójövedékre vonatkozó törvények némely rendelkezéseinek és a vámvonalon át behozott só után fizetendő engedélyilletéknek és vámnak megváltoztatásáról

66 1468. szám. vásárolt tengeri sót hoz forgalomba, teljesség kedvéért szükségesnek találtam ennek alapárát is a törvényben megállapítani ós pedig ama helyekre vonatkoztatva, amelyeken a jövedék ezt a sót átveszi ós amelyek e sónemre nézve a jövedék szempontjából termelési helyeknek tekinthetők. A termelési helyeknek az 1875. évi L. törvénycikk 2. §-ában foglalt felsorolását mellőzendőnek találtam, mert előfordulhat, hogy a viszonyok alakulása folytán egyik vagy másik helyen, hol ma sót termelünk, az üzemet be kell szüntetni és más helyeken fog megindulni a sótermelés. A 2. §. a konyhasó megőrlésóvel, tömörítésével és csomagolásával felmerülő költségek külön felszámítását rendeli el. Az 1875. óvi L. törvénycikk 3. §-a a törmelék- vagy őrölt só csomagolására szükséges hordók vagy zsákok, avagy egyéb tartók árának megtérítésére vonatkozólag hasonlókép rendelkezett, e tekintetben a törvényjavaslat a helyesebbnek talált általános jellegű szövegezés mellett csak annyiban jelent módosítást, hogy a csomagolás módozatait, valamint az őröletlen és őrölt kősó kiszolgáltatásának arányát rendeleti úton való szabályozásnak tartja fenn, ami azért szükséges, mert a kérdés a sótermelési ós közgazdasági viszonyok gyakori változásoknak kitett alakulásával (pl. csomagolóanyagok beszerzésének lehetősége, egyes sónemek kelendősége, "technikai változások a sótermelés terén stb.) elválaszthatatlanul összefügg. A törvényszakasznak az őrlési ós tömörítési költségek külön felszámítását kimondó intézkedése az eddigi állapottal szemben a viszonyok megváltozása folytán indokolt újítást képez. Az 1875. évi törvényhozás ugyanis abból indulván ki, hogy az alaksó termelésnél melléktermékként képződő törmeléksót másként, mint csomagolt állapotban, sem kezelni, sem szállítani nem lehet, ós a só megőrölt állapotban kevésbbó rontja a csomagoláshoz használt zsákokat, mint a törmeléksö, annak megőrlósét nem a közönség, hanem a kincstár érdekében állónak tekintette, ezért az őrlési költségek külön felszámítását mellőzte. Ezt az álláspontot azóta megdöntötte az őrölt só iránt egyre nagyobb mérvben nyilvánuló kereslet, ami azt eredményezi, hogy a szabadkereskedelemben az őrölt só ára magasabb, mint a megőröletlen kősóé, holott a sóeladással megbízott kincstári hivatalok ezt a két sónemet azonos árban szolgáltatták ki a vevőknek. Úgy ez a körülmény, valamint az, hogy a sótermelési rendszer változásával a melléktermékként képződő oly törmelóksó, melynek termelése a kincstárnak külön költségbe nem kerül, egyre kevesebb lesz, szükségessé teszi, hogy a só őrlésével felmerülő külön költségek a kincstárnak megtéríttessenek. A konyhasóért a sóeladással megbízott kincstári hivataloknál fizetendő eladási áraknak a törvényjavaslat 3. §-ában körülírt megállapítása, mely szerint a konyasó kezelésével felmerült összes költségeknek egy métermázsára eső hányada számítandó az alapárhoz, megfelel annak a több évtizedes gyakorlatnak, mely az 1875. évi L. törvénycikk 4. §-ának e költségeknek a sóbányahivatalokra és az ország belsejében levő sóhivatalokra külön való számítását elrendelő intézkedésével szemben azért alakult ki, mert e külön számítás alkalmazása mellett a sóbányák ós sóhivatalok kezelési költséghányada tetemes eltérést mutatott. Uj intézkedésként vétetett fel e törvényszakaszba a konyhasó termelési vagy beszerzési költségeiben esetleg beálló emelkedésnek az eladási árak megállapításánál való számításba vétele, amire azért van szükség, hogy az államkincstárnak a sójövedókből származó tiszta baszna az újabban egyre emelkedő eme költségektől függetleníttessék, illetve minden esetre biztosíttassék.