Képviselőházi irományok, 1910. LXIII. kötet • 1454-1473. sz.

Irományszámok - 1910-1462. Törvényjavaslat a m. kir. állami rendőrség szervezéséről

44 1462. szám. vétség, a fegyelmi hatóságokra bízni, amelyeknek határozata, ha az alkalmatlanná válást megállapítja, ennek következményeként nem mondhat ki egyebet, mint azt, hogy az alkalma tlíinuak minősített alkalmazottal szemben a szabályszerű elbánásnak, vagyis nyugdíjazásnak, végkielégítésnek vagy elbocsátásnak van helye, mint ahogy a szabályszerű elbánás értelmét az 1912 : LXV. t.-c. 3>. S-ának utolsóelőtti bekezdése körülírja. Megállapítja végül a 4C. §., hogy a fegyelmi büntetés alkalmazása nem érinti a büntetőjogi felelősséget, sem a kártérítési kötelezettséget. Ez a rendelkezés a fegyelmi büntetés természetéből következik, ami semmi egyebet nem céloz, mint az alkalmazottnak kötelességei teljesítésére szorítását, illetőleg az érdemetlen vagy alkalmatlan egyénnek eltávolítását. Ha tehát a cselekmény hatása a szolgálati kötelezettség határait túllépi, ezért a tettesnek külön kell felelnie. A 41. §-hoz. A 41. §. a belügyminiszternek ad felhatalmazást, hogy a fegyelmi eljárás részletes szabályait, amennyiben azt t. i. a javaslat maga nem teszi, az 1886 : XXTII. t.-c. rendelkezéseinek szem előtt tartásával megállapítsa. A fegyelmi eljárás részletes szabályai alatt kétségkívül nemcsak a szoros értelemben vett eljárási szabályokat, hanem azokat az anyagi rendelkezéseket is érteni kell, amelyek a fegyelmi szabályok tartalmát alkotják, ilyenek pl. a pénzbüntetés magasságának korlátai, a felfüggesztett alkalmazott ellátási illetmónveinek (élelmezési díjának) magassága, a visszatartott illetmény kiszolgálásának feltótelei stb. Mindezekre nézve az idézett törvény rendelkezéseit kell szem előtt tartani, mert bár e törvény egyik-másik rendelkezése méltán szorulna módosításra, ezt az állami alkalmazottak egy szűk csoportjára alig volna lehetséges eltérően szabályozni a nélkül, hogy ebből nagy ellentétek ós kirivó méltánytalanságok ne támadnának. A belügyminiszter hatáskörébe utaltnak kell venni végül a 41. §. felhatalmazása alapján — annak a fegyelmi tanácsnak megalkotását is, amely a 39. §. 2. pontja szerint a rendőrségi tisztiszemélyzet I. fokú fegyelmi hatóságaként lesz hivatva eljárni. A 42. §-hos. A 42. §. a hivatalfőnök rend büntetési jogát állapítja meg, amely jogot a fegyelem biztosítása érdekében nem lehet megvonni a fellebbvalótól, aki az illető hatóságnak és közegeinek szabályszerű működéséért felelős. A 43. §-hos. A 43. §. megállapítja, hogy a m. kir. állami rendőrség költségei az államkincstár terhére esnek és azokat a belügyi tárca költségvetésébe kell fölvenni. Az előbbi rendelkezés a városokat ós mindazokat a községeket, amelyek az állami rendőrség működési körébe vonatnak, a rendőrségi összes költségek viselésének terhe alól mentesíti. Viszont — természetszerűleg — ezzel