Képviselőházi irományok, 1910. LXIII. kötet • 1454-1473. sz.
Irományszámok - 1910-1462. Törvényjavaslat a m. kir. állami rendőrség szervezéséről
14o2. szám. 43 minőségű anyakönyvvezetői, és a néptanítói személyzetre vonatkozó íegyelmi szabályok többnyire a »fokozatos előléptetés megvonása« kifejezéssel állapítanak meg. Ez az utóbbi kifejezés azonban olyan értelmű, hogy csak az illető fizetési osztály magasabb fokozataiba való előlépóst hátráltatja, tehát hatálytalan volna az olyan alkalmazottal szemben, aki fizetési osztályának legmagasabb fokozatát már elérte. A javaslat ezzel szemben azt kíváuia megállapítani, hogy a magasabb fizetési osztályba való kinjvezés is kizárható legyen fegyelmi büntetésképen az olyan alkalmazottal szemben, aki rangelsőbbsége alapján a kinevezésre soron volna. Fegyelmi büntetésül állapítja meg továbbá a javaslat a büntetésből áthelyezést, amelyet a pénzügyigazgatósági, a m. kir. állatorvosi és az államépítésze, i személyzet, továbbá a/, állami tisztviselő- és az állami tisztviselői minőségű anyakönyvvezetők, és az állami néptanítók feg}'elmi szabályai is ismernek. A büntetésből áthelyezés, ha. azt egymagában (tehát lefokozás nélkül) alkalmazzák, csak hasonló fizetési osztályba sorozott, illetőleg ugyanolyan javadalmazással egybekötött állásra történhetik, anyagi hátrány tehát csak annyiban éri az alkalmazottat, hogy az átköltözkodés költségeit sajátjából kell fedeznie. Ennél sokkalta súlyosabb fegyelmi büntetés a lefokozás, vagyis egy alsóbb fizetési osztályba sorozás, vagy kisebb javadalma állásra lejebbítés. Ezt a fegyelmi büntetést nálunk ezidőszerint csak a fogházfelügyelők tiszti személyzetére, továbbá a fogház felügyelőkre és a székesfővárosi m. kir. államrendőrség őrszemélyzetére érvényes teg\ 7 elmi szabályok ismerik, és legfeljebb még az 1907 : XXVI t.-c. 14 §-ának a) pontját lehet idesorozni, amely a fegyelmi büntetés egyik nemének állapítja meg, hogy az állami néptanítóktól az igazgatói pótlék megvonassók. Hogy azonban ilyen büntetés jogrendszerünkkel nem áll ellentétben, ezt a felsorolt jogszabályokon felül az .1893 : IV. te. 10. c-a is igazolja, amely szerint: »állami tisztviselők fizetése — a fegyelmi büntetés esetét kivéve — le nem szállíthatók E szerint tehát fegyelmi büntetésképen igenis leszállítható. Minthogy pedig a tisztviselői állások nem rung, hanem fizetési osztályokba vannak sorozva (1893 : IV t.-c. 1.' §.), a tisztviselők lefokozása csak valamely alsóbb fizetési osztályba sorozással, még pedig rendszerint a közvetlenül alsóbb fizetési osztályba sorozással történhetik; a fizetési osztályba nem sorozott alkalmazottaké pedig az alacsonyabb javadalmazással járó állásra való beosztással. A legsúlyosabb fegyelmi büntetés kétségkívül a szolgálati kötelékből kizárás, amit általában »hivatalvesztésének szoktak nevezni. A szolgálati kötelékben állás azonban lehet nemcsak hivatal viselése, hanem egyszerű szolgálattétel is. Ebből az okból helyesebb az elvesztéséről szóló büntetést •— hivatalvesztés helyett — a szolgálati kötelékből való kizárásnak nevezni. Szükségessé válhatik pedig a szolgálati kötelékből kizárás fegyelmi vétség nélkül is, amikor t. i. az alkalmazott nem méltatlanná, hanem csak alkalmatlanná lett szolgálati kötelességeinek betöltésére (37. §.• 3. pont). Ilyen esetekben fegyelmi büntetés kirovásáról nem lehet szó. A közszolgálat tekintélye, valamint az azt betöltő egyének biztonsága, és ebből a biztonsági érzésből támadó megnyugvása megköveteli azonban, hogy ennek a szolgálati viszonynak a megszűnését érvényesen csak az arra hivatott szervek, és csak formaszerű eljárás alapján állapíthassák meg. Azért kell az alkalmatlanná válásnak elbírálását, bár az nem fegyelmi 6*
