Képviselőházi irományok, 1910. LXIII. kötet • 1454-1473. sz.

Irományszámok - 1910-1462. Törvényjavaslat a m. kir. állami rendőrség szervezéséről

42 1462. szám. sággá tételét, aminek okát az illetékes városi rendőrkapitány részére biztosított felügyeleti jogon (4. §.) kivül töleg abban kell keresni, hogy a kirendeltségek vezetői esetleg fiatal, kevésbbó tapasztalt tisztviselők lehetnek, akikben a fegyelmező jog higgadt és tárgyilagos gyakorlására kevósbbé van meg a biztosíték, mint a városi rendőrkapitányokban Végül a fellebb\ itelre jogosultakat jelöli meg a javaslat 39. §-a, az érdekeltek közé sorozva a panaszost, a terheltet, a vád képviselőjét, és közszolgálati érdekből a hivatalfőnököt. A 40. §-hoz. A 40. §. a fegyelmi büntetéseket sorolja íel akként, hogy legenyhébb a dorgálás, súlyosabb a pénzbüntetés, azuián jön az előlépési igényeknek meghatározóit időre elvonása, majd a büntetésből áthelyezés, még súlyosabb a lefokozís ós a lrgsúlyosabb a szolgálati köt elekből kizárás, más szóval a hivatalvesztés. Mindezek a büntetések a különféle igazgatási ágakban érvényes fegyelmi szabályokban még másokkal is váltakozva — előfordulnak. A legenyhébb büntetés a dorgálás, amely a felettes figyelmeztetésétői (intés) csak abban különbözik, hogy azt a fegyelmi hatóság, az általa megállapított enybe beszámítású fegyelmi vétség okábói, fegyelmi büntetésképen szabja ki Súlyosság szempontjából második helyen említi a javaslat a pénzbüntetést, amely mindenféle fegyelmi szabályzatban szerepel a fegyelmi büntetések között. A pénzbüntetés szempontjából fontos annak magassága, amelyet a fegyelmi szabályok legtöbbje határozott összeg keretein belül állapít meg ; az állami tisztviselői minőségű anyakönyvvezetők ós a néptanítók fegyelmi szabályai pedig az illetménynek 10"/„-át jelölik meg a kiszabható fegyelmi pénzbüntetés legmagasabb összegének. A javaslat, amikor 41. §-ában a fegyelmi eljárás részletes szabályainak megállapításánál az 1886 : XXIII t.-c.-re utal. szintén az előbbi rendszerhez csatlakozik. Fegyelmi szabályaink a pénzben kirótt fegyelmi büntetést váltakozva nevezik pénzbüntetésnek és pénzbírságnak. Ha a fegyelmi biinteté. büntetőjogi értelemben volna megtorlásnak tekinthető, kétségkívül a »pénzbírság- volna a helyesebb megjelölés, mert ez behajthatatlanság esetében nem változtatható át szabadságvesztés'büntetésre, már pedig a »pénzbírságot« a »pénzbüntetéstói ••> ez különbözteti meg (1896: XXXIII t.-c. 12. §.) Minthogy azonban a fegyelmi hatalom gyakorlása nem büntető igazságszolgáltatás, ós a kiszabott fegyelmi büntetés nem a büntetőjogi jóvátétel értelmében való megtorlás, hanem csak oly célból alkalmazott kényszerítő eszköz, hogy az az alkalmazottat szolgálati kötelességének jövőben való teljesítésére ösztönözze, és minthogy a hasonló célú kényszerítő eszközök mindenikét fegyelmi büntetésnek hívják, egyöntetűség kedvéért helyesebbnek látszik a pénzben kirótt fegyelmi büntetést is pénzbüntetésnek nevezni. Az előléptetési igények megvonása megfelel annak a fegyelmi büntetésnek, amelyet a pénzügyigazgatósági, az állami számvevőszéki, az államépítészeti hivatali, a székesfővárosi állami rendőrségi, az állami tisztviselő-