Képviselőházi irományok, 1910. LXIII. kötet • 1454-1473. sz.

Irományszámok - 1910-1462. Törvényjavaslat a m. kir. állami rendőrség szervezéséről

40 1462. szám. a mórtékig, ameddig azt a rendelkezésre álló csendőrszemólyzet létszámviszonyai megengedik. Ezért rendeli a javaslat, hogy a vezénylés módozatait a belügyminiszter a honvédelmi miniszterrel egyetértve állapítsa meg. Az állami rendőrséghez vezényelt csendőrlegénység személyi és szolgálati viszonyait a javaslat a csendőrségi törvény rendelkezéseinek és a rendőrségi szolgálat követelményeinek megfelelően szabályozza. A 37. §-hoz. A 37—42. §-ok az állami rendőrség fegyelmezéséről, vagyis a fegyelmi eljárás foganatba tételének okairól, a fegyelmi eljárást megelőző vizsgálatról, a felfüggesztésről, a fegyelmi hatóságokról és a fegyelmi büntetésekről, illetőleg a fegyelmi eljárás következményeiről rendelkeznek, és felhatalmazzák a belügyminisztert, hogy az eljárás részletes szabályait megállapítsa. Végül rendelkeznek a rendbüntetés útján gyakorolható fegyelmezésről. A 37. §. a fegyelmi eljárás folyamatba tótelének okait jelöli meg, ós — az eddigi rendelkezésektől eltérően — ily okként állapítja meg a korlátlan cselekvőképesség elvesztését, vagy a hivatali kötelesség teljesítésére alkalmatlanná válást is — szemben az érdemetlenséggel, amely utóbbi a botrányos életet, a tiszteletre és bizalomra méltatlanságot, a bűncselekmény elkövetését és a hivatali engedetlenséget egyaránt magában foglalja. Az érdemetlenséggel szemben az alkalmatlanság azokat az eseteket öleli fel, amelyek miatt az alkalmazottat önhibáján kívül, vagy legalább is oly hiba miatt kell állásából eltávolítani, amely őt a közbecsülósre nem teszi érdemetlennó. Ilyen esetek pl. a gondnokság alá helyezés, csődbejutás^ vagy a testi vagy szellemi épség olyan fogyatkozása, amely őt hivatalának kifogástalan ellátásában tartósan gátolja. Ezek az okok nem fegyelmi vétségek, de megállapításuk mégis a fegyelmi hatóság hatáskörébe és a fegyelmi eljárásra tartozik, mert egyfelől az alkalmaztatás biztonsága követeli meg, hogy az alkalmazott formaszerű hivatalos eljárás nélkül ne legyen állásától elmozdítható, másfelől a fegyelmi eljárásnak célja a hivatali érdekek védelme, és feladata nem a büntetés; a hivatali érdekek pedig az alkalmatlanok eltávolítását éppúgy megkövetelik, mint az érdemetlenekót. Ilyen rendelkezés felvételére pedig azért van szükség, mert az állami alkalmazottak nyugdíjtörvénye megállapítja ugyan egyfelől azt, hogy testi vagy szellemi fogyatkozás, avagy a korlátlan cselekvőképesség elvesztése okából az állami alkalmazottat szabályszerű elbánás alá kell vonni (1912 : LXV. t.-c. 31. §. a) és 35. §.), és ugyané törvény 32. §-a a testi vagy szellemi fogyatkozás megállapítására, ha az nem közhatósági orvosi bizonyítvánnyal történt, az I. fokú fegyelmi hatóság hatáskörét jelöli meg. Ez az intézkedés azonban annyiban hiányos, hogy az eljárás módját csak a testi vagy szellemi fogyatkozás esetére szabályozza. De még ezekben az esetekben sem megnyugtató, amennyiben a formaszerű eljárást és a hatósági megállapítást még itt is csak arra az esetre szorítja, ha a fogyatkozást közhatósági orvosi bizonyítvány nem igazolja. Már pedig az állami alkalmazott állásának tekintélye ós alkalmazásának biztossága megköveteli, hogy állásától egyszerű bizonyítvány alapján, formaszerű hatósági eljárás nélkül