Képviselőházi irományok, 1910. LXIII. kötet • 1454-1473. sz.

Irományszámok - 1910-1462. Törvényjavaslat a m. kir. állami rendőrség szervezéséről

1462. szám. 39 A 35. §.-hoz. A B5. § egyfelől felhatalmazza a belügyminisztert arra, hogy az állami rendőrség ügykezelési, szolgálati és gazdasági ügyviteli, valamint fegyverhasználati szabályzatát rendelettel megállapítsa, másfelől kimondja, hogy az állami rendőrség alkalmazottai, hacsak ezek a szabások eltérő rendelkezéseket nem tartalmaznak, minden tekintetben egyenlő elbánás alá esnek a többi állami alkalmazottakkal, ami alkalmaztatásuk természetéből éppúgy következik, mint ahogy szolgálatuk különlegessége egy ós más vonatkozásban az eltérést indokolttá teszi. A 36. § -hoz. A 36. §. nagy jelentőségű felhatalmazást ad a belügyminiszternek, amikor feljogosítja, hogy az állami reudőrsóg őrségi személyzete'uek megerősítésére csendőröket vehessen igénybe. Manapság a csendőrség működése a városok területére nem terjed ki ama néhány thjogú város kivételével, amelyek maguk kívánták a csendőrség szolgálatának igénybevételét (1882 : X. t-c. 1., 3. és 4. §§.) A városok legtöbbjében tehát a rendőri szolgálatot mind a belső, mind a külső területen városi rendőri közegek, még pedig általában a jogos követelméiryeknek meg nem felelő módon látják el. A városi rendőrségek államosítása után ez a helyzet annyiban változatlan marad, hogy a városok belső és külső területén továbbra is nem a csendőrség, hanem ezután az állatni rendőrség lesz hivatva az őrségi szolgáilatot ellátni, tehát ezek a területek a csendőrség rendes működési körébe ezután sem fognak tartozni. Ez kétségkívül helyes is a városok belső területére vonatkozólag, ahol a rendőri szolgálat természete a helyi viszonyok ismeretét feltételezi ós a közrend érdekében megköveteli, hogy a rendőrközeg ne lépjen fel rögtön katonás szigorúsággal és kíméletlenséggel, hanem inkább több tapintattal, és türelemmel. A városok külső területein azonban a városi rendőrségi személyzet aligha lesz elegendő a közrend fenntartására és biztosítására, különösen olyan városokban, ahol a külső területek nagy kitérjedésűek. A városok külső területeire tehát a jól bevált, sőt osztatlan elismerést kiérdemelt csendőrség működését ki kell terjeszteni. Ez kétféle módon történhetik. Vagy akként, hogy a városok külső területére a csendőrség működésót általánosságban kiterjesztjük; vagy oly módon, hogy a városok rendőrlegénységét a csendőrsógtől odavezényelt egyénekkel megerősítjük. Az előbbi mód volna az alapos megoldás; — megvalósítása azonban nagy nehézségekkel járna, mert valamennyi város küiső területének a csendőrség működési körébe egyszerre való bevonása a csendőrség létszámának oly rohamos emelését tenné szükségessé, ami az adott viszonyok közt, már csak személyi okokból és a költségek emelkedése miatt is, alig volna rögtön megvalósítható. Ezért választotta a javaslat azt a módot, amely a célt fokozatosan kívánja elérni akként, hogy egyelőre csak ama néhány város rendőrségi személyzetének kiegészítésére gondol, ahol ez sürgősen szükséges, és csak addig