Képviselőházi irományok, 1910. LXII. kötet • 1440-1453. sz.

Irományszámok - 1910-1440. A pénzügyi bizottság jelentése "a vagyonátruházási illetékekről" szóló 1428. sz. törvényjavaslat tárgyában

1440. szám IX Emellett számos olyan, rendelkezéssel találkozunk, amely a törvényjavaslatban új és bár könnyítést alig találunk, inkább csak az egyes eddig illetékmentesen hagyott ügyleteknek szigorúbb kezelését és illeték alá vonását. Ezek tekintetében elvünk az volt, hogy a rendkívüli kiadásokra való tekintettel szükséges az új forrásoknak a megnyitása, csak azt kell keresnünk, hogy ezek a források hetyesen jelöltetnek-e meg alapul, nem bénítjuk-e meg a jogéletet, ha azokat illeték alá vonjuk Ezek figyelembevételével tárgyalta az igazságügyi bizottság az egyes §-okat s a már említett 54. és 55-ik §-tól eltekintve a következő módosításokat ajánlotta, amelyekhez a pénzügyi bizottság is hozzájárult. A második §. első pontjában A'ilágosan kifejezésre akarta juttatni, hogy csak az olyan szolgáltatást lehet hagyománynak minősíteni, amelyhez valaki ingyenesen anélkül jutott, hogy az örökhagyó taitozott volna neki a szolgáltatást teljesíteni. Ebből a célból az első pont utulsó sorában a szöveget így vette fel „akinek a javára a teljesítés ingyenesen történik". A második §. második pontját és a 8-ik §. rendelkezéseit az igazságügyi bizottság alapos tárgyalás alá vévén, arra a megállapodásra jutott, hogy jogi szempontból nem lehet kifogást tenni az ellen, hogy az életbiztosítási összegek is a hagyatékhoz számíttassanak. Azt a kérdést, vájjon közgazdasági szempontból helyes-e ezeknek az összegeknek öröklési illeték alá vonása, mennyiben szükséges ezek egyrószét és mily összeg erejéig mentesíteni, a pénzügyi bizottság hatáskörébe tartozónak tekintette. E részben állást nem foglalt, hanem a javaslatot változatlanul elfogadta. A kérdés közgazdasági oldalát vizsgálván, a pénzügyi bizottság maga is arra a meggyőződésre jutott, hogy a biztosítási összegek megilletékezése hátránnyal alig járhat, sőt a kisebb biztosítási összegeknek az illetékek alól mentesítése lényeges változtatást nem hoz, a teher alig érezhető, amennyiben pedig magát az elvet törné át a mentesítés, kisebb összegekért nem célszerű az elvet áttörni és azokat illetékezetlenül hagyni, esetleg ezáltal utat és kaput nyitni a kijátszásoknak. így tehát az igazságügyi bizottság álláspontja e tekintetben teljesen érvényesült. Módosítást tett a bizottság a 12-ik §-nál is, az esetre, ha az özvegy örökli a haszonélvezeti jogot. Az állagot öröklő gyermekek részére kedvezményt talált megállapítandónak. A 13-ik §. utolsó bekezdésében az — »Az első, és« — szavak kihagyásával a bizottság e bekezdés első sorát ezzel a szöveggel fogadta el: »A második bekezdés eseteiben az illeték mértéke tekintetében az«, Oka ennek az, hogy az eredeti tervezet szerint a 13-ik §-ban az első bekezdésben foglalt lemondás esetében is a javaslat súlyosabb illetéket tervez. Ámde az első bekezdés arról az esetről rendelkezik, ha az örökös vagy az örökösök egyike a hagyatékról s illetve örökösödési igényéről feltétlenül mond le. Kétségtelen dolog, hogy az ilyen lemondást, ha az nem meghatározott személy javára, hanem általában történt, olyannak kell tekinteni, amelynek következtében áz illető örökös nem létezővé válik és az öröklésre nézve teljesen a végrendelet egyéb intézkedése vagy a törvényes öröklés szabályai következnek be.