Képviselőházi irományok, 1910. LXII. kötet • 1440-1453. sz.
Irományszámok - 1910-1440. A pénzügyi bizottság jelentése "a vagyonátruházási illetékekről" szóló 1428. sz. törvényjavaslat tárgyában
12 1440. szám. Ezekre való tekintettel a lemondott örököst az illeték szempontjából is elvi tekintetből teljesen figyelmen kívül kellett hagyni. A 19-ik §. 2-ik ós 3-ik pontját a következőképen szövegezte a bizottság : »2. A magyar szent koronát illető szállományok, nemkülönben az államkincstárra, vagy Horvát-Szia von országokra hagyott örökségek, hagyományok és ajándékok. 3. Olyan közintózetekre és közalapokra szálló örökségek, hagyományok és ajándékok, amely intézetek és alapok esetleges hiányait az államkincstárból, vagy Horvát-Szlavonországok közjövedelmeiből kell fedezni.* Ennek az intézkedésnek az volt az indoka, hogy a szállományok nyilvánvalókig a magyar szent koronát illetik, e tekintetben tehát intézkedésnek szüksége nem fcrgott fenn, lehetséges azonban esetleg, hogy Horvát-Szlavonországokra hagyományt hagynak, vagy nekik ajándékot adnak, ilyen ajándékokra, örökségek és hagyományokra nézve szintén ki kellett mondani azoknak az illetékmentességét. Hasonlóképen az olyan közintézetek és közalapokra szálló örökségek, hagyományok és ajándékok eseteiben, amelyek nemcsak az államkincstárból, de Horvát-Szlavonországok közjö védelmeiből is fedezik esetleges hiányaikat. Ennek megfelelőleg a 21-ik §. 2-ik pontjában is be kellett szúrni azt a rendelkezést, amelynek folytán ez a pont megfelelővé tétessék, vagyis ezen szavakat: »Horvát-Szlavonországok közjövedelmeiből.« A 38-ik §. legutolsó bekezdése gyanánt az elfogadott elvi álláspontnak megfelelőleg a bizottság ezen szöveget vette fel: »A biztosítási összeg ennek a törvénynek rendelkezései szerint, — habár magánjogi szempontból hagyatéknak nem tekinthető is, — a hagyatékhoz hozzászámítandó lévén, a hagyatékot terhelő adósságokat és egyéb terheket ebből is le lehet vonni.« A 61-ik §. első bekezdését a bizottság a következő szövegezéssel fogadta el: »Valamely ingatlanra vonatkozó vételi jognak megszerzése vagy átruházása mint magának az ingatlannak átruházása esik illeték alá, de ha a vételi jog telekkönyvi bejegyzés vagy a vételi jog tárgyát képező ingatlan átadása előtt hatályát veszti, az ingatlan értéke után csak az ingók vételére megszabott illeték alá esik.« Ennek a módosításnak fő indoka az, hogy ma már az ingatlanok is valóságos lánckereskedelem tárgyát képezik, opcióval számos kézen megy keresztül az ingatlanra vonatkozó vételi jog, anélkül, hogy ezek az ügyletek bármiféle illetékezés tárgyát képezték volna. Nagy összegeket keresnek az érdekeltek az ilyen ügyleteken anélkül, hogy a kincstár abból bármiben is részesednék. Kétségtelen, hogy az ilyen ügyletek azok közé az ügyletek közé tartoznaK, amelyek az illetéket legjobban megbírják, s amelyeknél közgazdaságilag sem nagyon káros, ha az illetékekre való tekintettel nem burjánzik fel nagyon ilyen ügyletek láncszerű, létesítése. A 65-ik §-t, amely a társasági szerződésekre vonatkozik, a bizottság teljesen újra szövegezte, amely szövegezésnek az indoka az volt, hogy egyrészt ezt a §-t megfelelőleg alkalmazni kellett az 54. ós 55-ik §-ok újabb szövegezéséhez, másrészt pedig megfelelően kellett biztosítani, hogy a társaságok a kellő illetéket fizessék vagyonaik átruházása után.
