Képviselőházi irományok, 1910. LXI. kötet • 1421-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1426. Törvényjavaslat a katholikus önkormányzatról
1426. szám. 67 indokát bírja ama megkülönböztető vonásokban, amelyek a katholikus önkormányzatnak a királysághoz való viszonyából folyó, a bevett vallásfelekezetekétől teljesen elütő sajátosságát képezik. Szükséges az egyház szervezetének hangsúlyozása is; egyébként a jogbiztonság inogna meg, mert az állam arra nézve, hogy mit ós kit ismerjen el a katholikus jogok alanyának, más támaszponttal nem bír, mint azzal, amelyet a katholikus egyház históriai szervezetébe való beilleszkedés nyújt. 3. §.. Ez a szakasz biztosítja a már létező erdólyrészi katholikus autonómiának jogai integritását, az országos autonómiába való beillesztés mellett. Helyénvalónak tartom itt az. erdélyrészi katholikus autonómia fejlődésének vázlatos ismertetését. Erdélyben a katholikusok, a vallási jogegyenlőséget biztosító törvények ellenére is, elnyomattak, püspökük két századon át nem volt, káptalanjuk eltöröltetett, a szerzetesrendek kiűzettek, az ezeknek kezeiben volt egyházi javak elkoboztattak. Az államhatalom ellenséges magatartást tanúsítván, a papság, hívek, köztük több főúri család, maguk kényszerültek vallási érdekeikről gondoskodni, amit a katholikus státusz neve alatt ismert intézmény által eszközöltek. Jelentette a katholikus státusz mindazon katholikus személyek egyesülését, kik a törvény szerint a politikai jogok gyakorlatára képességgel bírtak, főként pedig az országgyűlési katholikus rendeket. A négy bevett vallásnak megengedte a törvény: Const appr.Pl. AI. art. 3. — hogy mindenik vallás a maga egyházi és iskolai ügyeit tárgyalhassa. Ezen alapra helyezkedett a katholikus státusz, amikor a katholikus egyház érdekeit védelmezte, képviselte, az egyházi, iskolai, alapítványi ügyeik intézésében ugyanoly jogkört, befolyást igényelt, amilyennel a többi recepta religión levők bírtak. Tagjai voltak a státusz-gyűlésnek, a jegyzőkönyvekből kivehetőleg: az erdélyi püspök, a kir. főkormányszék, kii*, kincstári tanács és a kir. tábla katholikus tagjai, az országgyűlési katholikus regalisták, a katholikus főtisztek, főispánok és ítélomesterek, a károlyfehérvári káptalan tagjai, az esperesek és alesperesek, az erdélyi szerzetesházak főnökei. Hatásköréhez tartozott a státusznak a püspökség újraszervezése előtt a vikárius személyének kijelölése, akit a fejedelem erősített meg, a püspökség visszaállítása után a püspöki szék betöltésénél eleinte szintén bevonatott. Új koi-szak nyilott meg az erdélyrószi katholikus egyházra 1767-ben, amikor Mária Terézia az erdélyi helytartótanács kebelében szervezte a catholica commissiót. A nagylelkű fejedelemasszony ugyanis az osztrák jezsuiták által indiai missziók segélyezésére gyűjtött, de a jezsuiták portugalli száműzetése után az ottani kormány által lefoglalt, Ő általa azonban visszaperelt úgynevezett lusitán-alapot »vallásalap« címén az erdélyi egyházmegyének adományozván, ezen alap kezelésére szervezte a főkormányszék kebelében a fentebb említett komissziót. Később, 1770-ben, létesítette a tizedből a nagyszebeni Teréz-árvaházalapot, azután a tanulmányi alapot, a Báthory István által 1581. évi május hó 12-ón a kolozsvári kollégium alapítása alkalmából a kolozsmonostori apátsági javadalommal megadományozott, de 1773-ban egyházilag feloszlatott jezsuita-rend vagyonából, végre 1776-ban a kamarai alapból az elemi iskolai alapot. A katholikus bizottság elnöke a főkormányszék elnöke volt, ha az nem volt katholikus vallású, a legidősebb kormányszéki katholikus tanácsos vagy a püspök, a bizottságnak azonban a püspök leg9'
