Képviselőházi irományok, 1910. LXI. kötet • 1421-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1426. Törvényjavaslat a katholikus önkormányzatról

68 1426. szám. alább is tagja volt. Mellőzve e helyen a vitát aziránt, vájjon a katholikus kommisszió önálló hatóságot képezett-e, az autonómia helyetteséül vagy képviseletéül tekintendő-e, annyi bizonyos, hogy e bizottság az erdélyi katholikus egyházi, iskolai, alapítványi ügyek védelmére, gondozására, előmozdítására állíttatott fel. Minthogy pedig a katholikus státusz ugyanazt a hivatást töltötte be. már jóval korábban, bár szerényeob eszközökkel, de annál válságosabb viszonyok között, szinte természetes, hogy a státusz a katholikus kommisszió hatáskörét olyannak tekintette, amelynek gyakorlása a státuszt illeti s reá ruházandó. Tényleg a státusz sürgetésére az erdélyi karok és rendek 1791-ben 146. szám alatt a királyi Felséghez oly értelmű törvényjavaslatot terjesztettek, hogy miként a helvét és ágostai hitvallású evangélikusok, az unitáriusok, az appiobata constitutiók alapján, egyházi ügyeiket a saját státuszuk, illetve konzisztóriumaik által intézik, úgy a római katbolikusok egyházi, iskolai, alapítványi ügyei a római katholikus státuszra és a püspökre ruháztassanak, a guberniumban és annak befolyása alatt működő kommisszió megszüntetésével. A törvényjavaslat nem nyert szentesítést, hanem ahelyett a kancellária javaslatára az 1792. évi május hó 2ü-án kelt leirattal válaszolt a Felség, amelyben elvileg nem zárkózott el a törvényjavaslatban foglaltaknak teljesítése elől. A rescriptumban ugyanis kijelentette, hogy »meg fogja engedni, hogy a katholikusok is iskolai, alapítványi és egyházi ügyeiket, miután tudniillik azok a kezelés módjával együtt világosan meghatároztattak és legfelsőbb elhatározása alá (a püspöknek egyenesen fenntartottak kivételével) bocsáttattak, a többi bevett vallások konzisztóriumainak módjára, a királyi legfőbb felügyelet alatt s a felségjogok sértetlensége mellett külön tárgyalják s az ez ügyekben fölvett jegyzőkönyveket a katholikusok úgy, mint a többi bevett vallások konzisztóriumai, a Felségnek havonta fölterjesszék«. Világos, hogy ezen kijelentésben benn foglaltatik az egyházi önkormányzatnak elvi engedélyezése, kilátásba van helyezve, hogy az erdélyrészi katholikus egyház közegyházi szükségléteinek fedezésére szolgáló vallásalap, a tanintézeteket ellátó tanulmányi alap és az abból fenntartott iskolák a gubernium és az annak kebelében működő, ezért hatósági gyámkodás alatt álló katholikus kommisszió kezéből átadatnak a katholikus státusznak, föltételül az tűzetvén k>, hogy a státusz alkalmas szabályzat alapján szervezkedjék az eljárás módjának megállapítására. A szervezeti szabályzat azonban létre nem jött, a katholikus- státusz hatásköre miben sem gyarapodott, a kolozsmonostori uradalom kezelése is 1800-ban nem a státuszra,, hanem az erdélyi püspökre bízatott. Ezen helyzetben találta az erdélyrészi katholikus egyházat az 1848. év. Ekkor Kovács Miklós erdélyi püspök a rendszerváltozás folytán, amely az ország egyházpolitikájában végbement, a különleges katholikus ügyeket a kormány kezelése és rendelkezése alatt hagyhatónak nem tartván, 1848 augusztus hó utolsó napjaira általános katholikus státuszgyűlést hívott egybe, mely elhatározta, hogy a hazai törvények alapján, valamint az 1792. évi leiratnál fogva fennálló jogával élve, az erdélyi katholikus egyházi és iskolai ügyek intézését kezébe veszi. A gyűlés egyúttal új szervezetet alkotott ós kebeléből egy 24 tagú vegyes bizottságot választott a katholikus kommisszió által kezelt ügyek átvételére. Ezen határozatait a státuszgyűlés tudomásvétel és megerősítés végett a nádorhoz és a magyar ministeriumhoz fölterjesztette, választ azonban, a közbejött zavarok miatt, nem kapott. Az abszolút-korszak alatt az alapok a kincstár kezelése alá kerültek, az autonómia ügye szünetelt 1866-ig. Ekkor a Kolozsvárra összehívott ország-