Képviselőházi irományok, 1910. LXI. kötet • 1421-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1424. Törvényjavaslat a képviselőház alkotó elemeiről, a cselekvő és szenvedő választói jogról, a képviselőválasztások rendjéről,valamint kapcsolatos általános értékű megállapodásokról

28 1424 szám. a sok oldalról hangoztatott azon kívánságot, mely a választói jogot a magyar írás és olvasásnak tudásához akarta kötni. Ez a kívánság ezidőszerint túlzott, mert addig, míg az államhatalom nem képes arról gondoskodni, hogy minden polgára költség nélkül elsajátíthassa az állam hivatalos nyelvét, nem is kötheti a születés alapján mindenkit megillető egyéni jog gyakorlását az állam hivatalos nyelvének ismeretéhez. A 2, szakasznak azon kikötése, hogy a más, mint magyar nyelven teljesített eljárás érvénytelen, magában foglalja azt, hogy a szavazni akaró magyarul írja a szavazó cédulára választottja nevét, azaz legalább ennyit magyarul írni tudjon. Kétséget nem szenved, hogy az, aki írni nem tud, titkosan szavazó cédulával nem szavazhat, de ez nem esik az egyenlő és általános jog rovására, mert joga az illetőnek megvan és arról, hogy nem gyakorolhatja, senki más, csak éppen ő maga tehet. A 3. szakasz a választókerületeket lehetőleg egyenlően óhajtja megalakíttatni és pedig azon elv alapján, hogy az állam terheinek viselésében egyenlően érdekelt adó^ó területek egyenlő arányban legyenek a törvényhozók között képviselve. Különbség van téve a városok és egyéb kerületek között és pedig a városok, mint értelmi gócpontok javára, amennyiben ottan 400.000 korona állami föld- és házadó után alakítható egy kerület, míg egyébhol a kerület alakításának mérve az 500.000 korona állami íöld- és házadónak évi összege. Ennél és a vonatkozó 4., 5., 6., 7. és 8. §-oknál az lebegett szem előtt, hogy igazságos és egyenlő legyen az állam terheit viselő polgároknak a törvényhozásra való befolyása. A városok önálló képviseletének túltengése is korlátozva lőn és ha annyival sem járulnak az állam terheinek viseléséhez, ami mint minimum megállapítva van, nem képezhetnének kedvezményezett kivételt. Megszüntettetett a kerületek önkényű alakításának lehetősége, mert nincs szükség arra, hogy az igazság rovására a mesterséges csoportosítás útján keressünk biztosítékot nemzeti fennhatóságunk állandósítására. A vármegyék ugyan önmaguk alakítják a kerületeket, de kötve vannak az arányos csoportosításhoz. A javaslat szerint kerületenkint változhat ugyan a szavazatok számaránya, de az állami terhek viselésének mérve megteremti az egyes kerületek között az igazságos arányt. A 9. §. a jogosult választónak szabadelvűén megszabott jogát biztosítja. A 10. §. mondja ki, hogy minden magyar honpolgár (esetleg nő is) 24 óvót betöltvén, cselekvő választójoggal bír. E jog tehát általános és egyenlő. Az eddigi 20 éves kor helyett a 24 évet azért kellett felvenni, mert magánjogi törvényeink saját ügyeinek független intézhetését is, nem a húsz, hanem a 24 évhez kötik és így a közügyekre való befolyásnál több jogot adni nem lehet. A 11. §. sorolja fel azon körülményeket, melyek között a cselekvő választói jog nem gyakorolható. Ezen körülmények közül az 1., 2., 3., 4. és 5. pont alattiak nem újak, a 6. ós 7. pont alattiak pedig a dolog természetéből folynak, mert a lakásnélküli csavargókat (pl. sátoros cigányok, kóborlók stb.) valamint a társadalom terhén eltartottakat a választás tekintetében a többiekkel egyenjogú polgároknak minősíteni nem lehet, azokat azonban, kik a Károly-kereszttel kitüntetve lettek, e két körülmény tiltó akadálya alul a szakasz végezete kiveszi. Ezen szakasz 8. és 9. pontja a választói jognak gyakorolhatását megvonja azoktól, kik természetbeni fogyatékosság, vagy ré-