Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

1413. szám. 93 visszaélések ostorozása és a kúriai bíráskodás követelése után, főleg a titkos szavazás mellett érvel. Határozati javaslatában is a választási visszaélések ellen fennálló törvények pontosabb és szigorúbb alkalmazása iránti hathatós intézkedést sürget és követeli, hogy a kormány a kérvénnyel megtámadott választásoknak a kir. Kúria által leendő megbírálása tárgyában, valamint a titkos szavazás behozatala iránt törvényjavaslatokat terjesszen elő. A vitának leginkább kiemelkedj) pontja a titkos szavazás kérdése Irányi Dániel a titkos szavazásban látja a választási visszaélések visszaszorításának leghatályosabb eszközét: »A nyilvános szavazás olyan függetlenséget tételez fel, amellyel, mint a tapasztalás mutatja, a választóknak egy része nem dicsekedhetik. Családi, társadalmi összeköttetések, a megélhetés gondjai, végre az emberi gyarlóságok megmagyarázzák ezen jelenségeket. Hát még oly országban, hol a tisztviselők ugyancsak használják befolyásukat a választók akaratának megváltoztatására, hol annyi kísértésnek, vesztegetésnek vannak a választók kitéve, ahol annyian és annyian áldozatul ejtik ezeknek meggyőződésüket!* Érdekes volt ennél a pontnál Tisza Kálmán miniszterelnök és Szilágyt Dezső vitája. Szilágyi e beszédében mintegy előre látja a jövőt, midőn kifejti, hogy az alkotmány demokratikus átalakításának szükségszerű követelménye a.titkos szavazás intézménye. Beszédének ez a részlete így hangzik: »Téved a t. miniszterelnök úr, amidőn azt hiszi, hogy a tapasztalásokból be nem volna bizonyítva az — amint tegnap monda — hogy sem a vesztegetések ellen, sem a nyomás, akár szociális, akár hivatalos nyomás ellen, nem biztosíték a titkos szavazás. Ebben a tekintetben hivatkozom, — nem Amerikára, mert Amerikában ezt az egész törvényhozást nem kezelték azzal a gonddal, szigorral ós figyelemmel, mint Angliában — hanem hivatkozom Angliára. Méltóztassanak figyelembe venni Anglia nagy bíráinak, főügyészeinek és bizottságainak reportjait, melyekből nagy vonásokban az derül ki, hogy a titkos szavazás a nyomások ellenében, hol az illető akarja, igen hatályos biztosítéknak bizonyult és a korrupciót is csökkentette. Nézetem szerint nem is ez az irányadó tekintet, hogy csökkentette, hanem azon ismételt törvényhozás alkalmával, amely a korrupcióra vonatkozólag a választások irányában legutoljára 1883 ban törtónt, mindenütt elismertetett, hogy a visszaélések tetemes redukciója főrészben a titkos szavazásra vezethető, vissza. Ami pedig a magyar államot illeti, itt most ennek bővebb fejtegetésébe nem bocsátkozom, de nem hiszem, hogy ebben valami komoly veszélyt találhatnánk. Ily kérdésnél, melyet érdeme szerint kell megítélni, a dialektikai fordulatra nem sok súlyt helyezek, de kérem, ha a titkos szavazásnak nincs semmi hatása, sem a befolyásolás ellen, sem a vesztegetésre nézve : akkor érthetetlen előttem annak egész Európában való behozatala. És miben állana veszélyeztető hutása a magyar államra nézve? A kérdés annyival komolyabb vizsgálatot igényel, mert minden államban az alkotmány demokratikus átalakításával párhuzamosan a titkos szavazat intézménye is behozatott. Kizárható lesz-e nálunk, ha, mint hiszem, időleges visszaesések dacára, alkotmányunk átalakítása is ezen az úton fog haladni?! A kiküldendő bizottságnak egyebek közt az is feladata lehet, bár határozati javaslatomban ez nincsen felemlítve, hogy a titkos szavazást is figyelem és tanácskozás tárgyává tegye s ez iránt esetleg jelentést terjesszen elő, mely fölött meggyőződése szerint határozzon a Ház.« A vitában az anyagi választójog problémája is szóba került. A függetlenségi párt szónokai újra az általános választójog megvalósításáért