Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

94 1413. szám. szálltak síkra. Ugrón Gábor a keresztény szeretet nevében követeli: >A kereszténység első hívei nem a patriciusok ós nem a római lovagok voltak, hanem a rabszolgák, az elnyomottak és szenvedők. A keresztény vallás, t. Ház, a hittel ós a reménységgel előbb a szegényebbeknek keblét termékenyítette meg ós így készítette elő útját a világaralomnak. A kereszténység Krisztus szeretetén alapszik; ez nem ismer kivételt, mert a krisztusi szeretet olyan, mint a nap, mely melegével egyformán érinti a szegényt ós a gazdagot. A krisztusi szeretet olyan, mint a levegő, mely láthatatlan, de mindenkit körülzárol. Hiszen a kereszténység szelleme az, mely a jogegyenlőség eszméjét társadalmunkban megalapította és azt a törvényhozási intézkedések alapjává emelte. De hova lesz, t. Ház, a jogegyenlőség, ha a nép egyik része, mely választ, polgár, és amely nem választ, csőcselék?! Nem azok veszélyesek a társadalomra "nézve, kik a nép legalsóbb osztáiJ2 lyát képezik, mert a korrupció sohasem alulról tör felfelé, hanem mindig felülről lefelé*. Az 1892--96. évi országgyűlésen három ízben foglalkozott a Ház a választójogi reform problémájával: az 1892. évi felirati vitában, majd ugyanabban az esztendőben a belügyi tárca költségvetési tárgyalásaihál, végül a ciklus végén, 1896-ban a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavaslat vitájában. A függetlenségi pártok minden szónoka, így Szederkényi Nándor, Eötvös Károly, Irányi Dániel, Ugrón Gábor, valamint felirati javaslatuk, a választójog »nagy mértékben való« kiterjesztését, a titkos szavazást, a választások tisztaságának ós szabadságának biztosítását követeli, új kerületi beosztást és a megtámadott képviselői megbízólevelek ügyében független bíráskodást sürget. A belügyi tárca költségvetési vitájában 1892. április 8-án a nemzeti párt határozati javaslatot nyújt be, mely nagyjában és egészében megegyezik azzal a javaslattal, amelyet Szilágyi Dezső az egyesült ellenzék nevében 1885. december 11-én terjesztett elő. A nemzeti párt akciójának" végső célját Apponyi Albert gróf a következőkben foglalta össze: »Reformálni kell magát a törvényhozást ós összealkotásának alapját, a választási törvényt, főleg abban az irányban, hogy a képviselőház a választási szabadság biztosítása által valóban a nemzeti akarat képviselője legyen ós így a képviselőháznak felelős kormány is a nemzettől függjön, ne pedig a nemzet tőle.« A függetlenségi párt határozati javaslata nemcsak a választási vissza, élések, »hatalmi erőszak, vesztegetés, etetés és itatás* meggátolását ós szigorú büntetését, hanem egyúttal a választójog ^kiterjesztését, a választókerületek újabb ós helyesebb beosztását, valamint a titkos ós községenkint való szavazást is követeli Az 1899. évi XV. t. c.-et megelőző korszakot általában az jellemzi, hogy a parlamenti vitákat elsősorban a választási eljárás kérdései dominálják. Azért a választójog kiterjesztésének kérdése sem szunnyad el soha. Hiszen 1888-ban már jelentkezik az ipari munkásság is, sürgetve választójogát. A budapesti munkások kérvényét 1888. december 14-én Irányi Dániel támogatja és 1891. július 13-án ismét ő követeli a választójog kiterjesztését, mikor számon kéri, hogy miért késik a kormány a kúriai bíráskodásról szóló törvényjavafiat benyújtásával. De nagyobb erővel a választójog kiterjesztésének kérdése 1896 ban jelentkezik, amidőn a függetlenségi párt egyik része mozgalmat indít az általános választójogért, másik része pedig a választójog gyökeres reformjáért. Az volt ebben a korszakban az uralkodó nézet, hogy az 1874. évi XXXIII. t.-c. 89. §-ának végre-