Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

1413. szám. 91 hoz köttetnék is, okvetlen ez a legigazságtalanabb, mert az érték tetemesen különbözik*. Kifejti, hogy ez a cenzus a magyarságra nézve hátrányos: »Nézzük végig az egész országot, kivévén a szerbek és németek egy részét, mindenütt ott, — vagy legalább legnagyobb részben ott, — hol az egynegyed teleknél fogva a cenzus hatszorosa annak, mint ami más vidéken, ' mindenütt ott magyarajkúak laknak. Ott pedig, hol a cenzus ama vidék cenzusának csak egyhatod része, ott románok ós szlávok laknak«. Egészen egyéni álláspontot képviseltek és visszhang nélkül maradtak: P. Ssathmáry Károly felszólalása, aki a részleges titkos szavazást ajánlotta; szerinte »leginkább igénylik a titkos szavazást a mi városi pölgáraink« ; a községekben a titkos szavazást lehetetlennek tartja, független értelmiségi osztálynál pedig feleslegesnek; — Tarnóczy Gusztáv külön tervezete, mely az általános választójog alapjára helyezkedik, de kétfokú szavazással; a magasabb értelmiségűek és a tekintélyesebb vagyonnal rendelkezők közvetlenül választanának, minden más állampolgár ugyancsak választó, de csak közvetetten, általa választott másodfokú választók útján; — Majoros István választójogot kívánt a nőknek, kiemelve ezek közül azokat, akiknek birtokuk van, vagy akik »bármely szaktudományban nyilvános vizsgán képesítési oklevelet nyertek« ; — a női választójog másik híve Stanescu Imre, aki választójogot kíván azoknak a nőknek, akik bejegyzett céggel bírnak ós így kereskedők, továbbá az okleveles tanárnőknek, távírásznőknek, postatisztnőknek és hasonló kategóriáknak. Összefoglalva a vita eredményeit: kétségtelen, hogy az 1874. évi XXXIII. t.-c. azon részeiben, melyek a választói névjegyzékekre, a választási eljárásra, az összeírásnál és a választásnál közreműködő közegek felelősségére ós a választási visszaélések megbüntetésére vonatkoznak, igyekezett a felmerült szembeötlő fogyatékosságokat orvosolni. Amidőn a választójog kérdésében felebbezést engedett a királyi Kúriához, amidőn a vesztegetést, az etetést és itatást tilalmazta, a választási visszaélések egyéb nemeit megtorlással fenyegette, amidőn —- habár csak elvben — kimondotta, hogy a kérvénnyel megtámadott választások érvénye fölött a kir. Kúria ítél: a választási eljárást megjavítani iparkodott. Igaz, hogy a gyakorlatban a választási visszaélések visszaszorítását célzó rendelkezései nem bizonyultak eléggé hatályosaknak ós. továbbra sem szűntek meg a választási korrupciót ostorozó panaszok. Egészen más elbírálás alá esik azonban a törvénynek az anyagi választói jogot megállapító része. Kiderül magából a törvényből és még jobban megvilágítja a törvényjavaslat tárgyalásának vitája, hogy az 1874. évi XXXIII. t.-c. ezen részeiben az 1848. évi V. t.-c.-kel összehasonlítva határozottan hanyatlás és visszaesés. Hogy kiknek volt igazuk az 1874. évi XXXIII. t.-c. vitájában: azoknak-e, akik azt állították, hogy a törvény nem szorítja meg a választójogot, avagy azoknak, akik a jogok szűkítését hangoztatták, ezt a kérdést eldöntötte ajövendő. Hogy az 1874. évi XXXIII. t.-c. mennyire apasztotta a választók számát, ezt világosan feltünteti a következő táblázat: össznépesség Választók Az Salekf* 1870 . . . . . 13,654.349 890.416 6'73 1881 . . . . . 13,833.964 821.241 5-9 1890 ..... 15,201.927 846.202 55 1900 . . . . . 16,838.255 989.009 5-93 1910 18,264.533 1,162.241 691 12*