Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.
Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
86 v 1413. szám. - . is, b) oly földet bírnak, mely 16 forint tiszta jövedelem után van földadóval megróva.« • - A városokban tehát a 300 ezüst forint értékcenzus helyébe a meghatározott lakrészt magában foglaló és házadó alá eső ház ós a földadóval megrótt meghatározott tiszta jövedelmű föld cenzusa került. Kétségtelen, hogy ez a városi lakosság cenzusának tetemes felemelése volt, mert hiszen, amiként a vitában bőven kifejtették, de bizonyítani merőben felesleges is, a 48-as törvény 300. ezüst forintos, adózástól független értékcenzusa 1874. előtt majdnem minden városj ingatlantulajdonosnak választójogot biztosított, mert olyan városi ingatlan, de különösen ház, alig volt képzelhető, amely ennek az értékcenzusnak meg nem felelt volna. Az 1848. évi V. t.-c. választójogot adott azoknak (2. §. 6) pont.), »kik mint kézművesek, kereskedők, gyárosok telepedve vannak s tulajdon műhellyel, vagy kereskedési teleppel, vagy gyárral bírnak, s ha kézművesek, folytonosan legalább egy segéddel dolgoznak*. Ez tisztán a foglalkozás cenzusa. Ennek helyébe került az 1874. XXXIII. t.-c. 6. §-ának c), d), és e) pontja. E szerint választójoggal bírnak, »akik mint kereskedők, vagy gyárosok legalább 105 forint évi jövedelem után vannak államadóval megróva; kik mint kézművesek szabad királyi és rendezett tanácsú városokban legalább 105 forint évi jövedelem után vannak államadóval megróva ; kik mint kézművesek nagy- ós kisközségekben legalább egy segéd után fizetnek jövedelmi adót*. Az 1874. évi XXXIII. t.-c. tehát a foglalkozás cenzusát felváltotta a megadóztatott jövedelem cenzusával. Ennek a rendelkezésnek cenzusemelő hatása is egészen világos. Mert hiszen kétségtelen, hogy az 1848. évi Y. t. c. szerint minden letelepedett kereskedő, gyáros ós kézműves választó, bármennyi legyen is jövedelme, akár van adóval megróva, akár nem, a kézműveseknél csak az köttetvén ki, hogy folytonosan legalább egy segéddel dolgozzanak. Láttuk, hogy a városok követei már 1848-ban még ezt a megszorítást is sokallották és minden kézművest választójoggal akartak volna felruházni. Az 1848. évi V. t.-c. választójogot adott (2. §. c) pont) azoknak, akik „saját földbirtokukból vagy tőkéjükből eredő 100 ezüst forint évenkinti állandó s biztos jövedelmet kimutatni képesek«. Ez az adótól független jövedelem cenzusa. Ennek helyébe az 4874. évi XXXIII. t.-c. 6. i;-ának b) pontja került, amely szerint választójoggal bírnak azok, akik »földbirtokból, vagy saját tőkéjükből, vagy mindkettőből együttvéve eredő legalább 105 forint évi jövedelem után vannak államadóval megróva«. Ez a megadóztatott jövedelem cenzusa, amely természetesen kizárja a választójogból az .adó alá nem eső jövedelmeket. Az 1848. évi V. t.-c. 2. §-ának a) pontja kimondotta, hogy választók, akik »közsógekben eddigi ""úrbéri értelemben vett egynegyed telket vagy ezzel hasonló kiterjedésű birtokot kizáró tulajdonul, vagy hitveseikkel s illetőleg kiskorú gyermekeikkel közösen birnak.« Az 1874. évi XXXIII. t.-c. 4. §-a ezt a rendelkezést fentartotta, azonban a tiszta birtokcenzust a szakasz további részeiben adócenzussá változtatta -át, mert így folytatja: »Egynegyed úrbéri telekkel hasonló kiterjedésű birtoknak .azon földbirtok tekintetik, melynek adója legalább annyi, amennyi ugyanazon községben a legkevésbé megrótt úrbéri értelemben vett x /4 telek
