Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

1413. szám. 8? után fizettetik. Ha pedig valamely községben úrbériség nem létezett, a legkevésbé megrótt egynegyed úrbéri telek a szomszédságban fekvő azon községből veendő, melyben a föld értékére befolyással biró viszonyok a kórdósben forgó község viszonyaihoz leginkább hasonlók « Tehát nem a hasonló területű vagy a hasonló értékű telek, hanem a hasonló földadót fizető telek lett az alapvető ^fogalom. Az egynegyed úrbéri telek földadóminimumait kellett összeállítani, és ezek révén kirívó- módon bontakozott ki az így megállapított cenzus aránytalansága. Az Andrássy Gyula gróf belügyminiszter által 1908. november 11-én benyújtott törvényjavaslat indokolása (56. lap) az említett szakasz hatásait következőképen jellemzi: »A földadóminimum nemcsak az ország különbözj részeiben, de egyes vármegyék, sőt egyes választókerületek területén is kirívó aránytalanságokat mutat. A törvényjavaslat mellékletei között feltalálható harmadik kimutatás adatai szerint a földadóminimum, mely választói jogot ad, 68 fillér és 87 K 17 fillér között ingadozik. Tehát az országban egyik községben már egy koronán aluli, másikban, csak 87 K-án felüli földadó adja meg a választói jogot. Ugyancsak e kimutatás tanúsága szerint ugyanabban a vármegyében, vagy választókerületben is előfordul az az aránytalanság, hogy a választói jogra minősítő vagyoni cenzus az egyik községben 10, 20, sőt harmincszor olyan magas, mint a másikban.* Közelebbről áttekintve az Andrássy-féle javaslat indokolásában említett kimutatást, azt látjuk, hogy 1.444 községben maradt 4 koronán alul a földadóminimum, míg 1.301 községben 20 koronát túlhaladott- Hogy az ország milyen vidékein volt legalacsonyabb a földadó minimum, arra nézve jellemző, hogy a Duna jobbpartjának 2.702 községéből csak 10, a DunaTisza-közének 480 községéből csak 4 volt olyan, ahol a földadóminimum 4 koronán alul maradt. Az 1874. évi XXXIH. t.-c. azonban nem elégedett meg azzal, hogy az adózást kapcsolatba hozta a tulajdonnal, jövedelemmel és foglalkozással, hanem e kapcsolathoz további fatális következményeket fűzött. Kimondotta (12. §. 1. pont), hogy választójogot nem gyakorolhatnak azok, »kik az összeírást,

1 illetőleg a kiigazítást megelőző évre a választókerületben fizetendő egyenes adóikat le nem fizették.«' Az adóhátralókosságnak tehát jogfosztó hatást tulajdonított. Ismét nem szorul bizonyításra, hogy ez a rendelkezés, — amelyet különben az 1875. évi VI. t.-c. úgy módosított, hogy azok vesztik el választójogukat, kik a megelőző évi egyenes adót, illetőleg a megfelelő adóhátralékot április hó 15-ig be nem fizették, - alkalmas volt a választók számának apasztására. Az 1874. évi XXXIII. t.-c. Erdély nagy- ós kisközségeiben fentartja a külön erdélyi cenzust (5. §.). Az erdélyi 1848. évi II. t.-c. 4. §-ának c) pontja helyébe, amely szerint választók »rendezett tanáccsal el nem látott községekben mindazon lakosok, akikre fejpénzen felül legalább 8 pengő forint adó van kivetve«, — érintetlenül hagyva a füstök szerint való kétfokú szavazást, — azt a rendelkezést lépteti,- hogy választók, -kik a jelenleg fennálló földadókataszter alapján 84 forint, ha pedig első osztályú adó alá e~ső házzal birnak, 79 frt 80 kr., és ha házuk másod- vagy magasabb osztályú adó alá esik, 72 frt 80 kr. tiszta jövedelem után fizetnek földadót-?, - továbbá azok, ,,akik föld-, ház-, első vagy harmadik osztályú jövedelmi adó alá eső, összesen legalább 105 forint évi tiszta jövedelem után fizetnek állami adót.« (Első osztályú jövedelmi adó alá esett az 18t>8. évi XXVI. t.-c. 2. §-a szerint ,,a) a kilenced és hegyvám, valamint a földbirtokkal összefüggő mindazon jövedelem, melynek alapjától a jövedelemélvező még nincs megadóztatva; b) a