Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.
Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
80 1413. szám. telte. A kormány nem akart a pillanat szenvedélyének engedni s hogy megmenthesse a 48-iki elveket, inkább elhalászta a választási törvény revízióját.* Tóth Vilmos belügyminiszter beszédéből úgy látszik, hogy a kormány a választók összeírásánál állítólag elkövetett visszaéléseket akarja megszüntetni, és ezért óhajtja a választójog kellékeinek különböző magyarázatot nem tűrő, szabatos meghatározását. Az ellenzék szónokai viszont a kormányhatalom beavatkozása és a szavazók megvásárlása miatt panaszkodnak. Nemcsak a szélsőbal szónokai hangoztatják e sérelmeket, akik nyíltan zászlót bontanak az általános választójogért és a titkos szavazásért, hanem a balközép vezére, Tisza Kálmán is kemény szavakat talál a választási korrupció megbélj'egzésére : »Megengedem, hogy lehet Magyarországban még valaha parlament, — bár remélem, hogy nem lesz, — mely bolondságokat fog csinálni, de ettől nem azért félek, mert a népnek alsó osztályát látnám demoralizálva, hanem félek azért, mert a magukat jobbaknak, vagyonosabbaknak, műveltebbeknek tartók vannak demoralizálva. Mert nézzük meg, uraim, az alsóbbrendű választók hol vannak demoralizálva? 1861-ben az egyedüli osztály, mely demoralizáltnak r megvesztegethetőnek mutatta magát: igen kevés kivétellel a régi nemegi osztály volt, melyet évtizedeken keresztül saját jobbjaik demoralizáltak. 1865-ban már oly helyeken, hol 1861-ben a műveltebbek, a vagyonosabbak megismertették a népet a megvesztegetés mételyével, már terjedt az; de oda nem ment, hol vagy nem volt párttusa, vagy ha volt párttusa, elég erkölcsi erő létezett a különböző pártokban, hogy ilyen gyalázatos eszközhöz ne nyúljanak.« Majd kifejti, hogy 1869-ben ismét széles körben szórták szét a megvesztegetés mételyét, ós így folytatja: »Nem a vagyonosabbakat féltem tehát én azon szegényebb osztálytól: de addig, míg szigorú törvények nem lesznek a megvesztegetés ellen: féltem azon ma még romlatlan osztály erkölcsiségét a vagyonosabbak, a műveltebbek és jobbaktól.« Az ellenzék nemcsak a választási korrupciót ostorozza, hanem már követeli az összeférhetetlenség szabályozását is. Ennek az ostromnak hatása mutatkozik az osztályok előadóiból alakult központi bizottság jelentésében,, amely a következő határozati javaslat elfogadását ajánlja á képviselőháznak : »A képviselőház utasítja a minisztériumot, hogy még ezen ülésszak alatt, oly időben terjesszen a képviselőház elé törvényjavaslatot a képviselői állás inkompatibilitásáról, hogy az még a választási törvényjavaslat szentesítése előtt tárgyaltassék és azzal együtt emeltessék törvény erejére. Ajánlja továbbá a központi bizottság a t. képviselőháznak: utasíttassák a minisztérium, hogy lehetőleg még az országgyűlés jelen ülésszakában terjesszen elő törvényjavaslatot a választásoknál előforduló visszaélések megakadályozásárat* A vita irányát, amely kezdetben nem volt obstrukciós jellegű, legjobban jellemzik a benyújtott határozati javaslatok. A szélsőbal határozati javaslatát az általános választójogot és titkos szavazást magasztaló beszéd kíséretében Irányi Dániel nyújtotta be. A határozati javaslat a következő: » Tekintettel arra, hogy a törvényeknek a jog, a létező szükség és a nemzet óhajtásának meg kell felelniök, a belügyminiszter úr által benyújtott és a központi bizottságok által módosított választási törvényjavaslat pedig azoknak meg nem felel; sőt inkább nagyrészt ellenkezik azokkal, amennyiben először: a választói képességet, ahelyett, hogy azt kiterjesztené, több tekintetben megszorítja; másodszor: a nyilvános szavazást, mely a szabad
