Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

78 1413. szám. nem mentik. Erre lelkesedés, enthysiasmus kell. Hiszen alig vagyunk hathét millión, mi lesz belőlünk, ha a szám hiányát a lelkesedés nem pótolja? Szaporítsuk e számot, az érdekeltek számát. Adjunk mindenkinek, ki adózik és katonáskodik a hazáért, jogot, ennek ügyei elrendezésében. Honszeretet nem lehet igazság nélkül, jogokban részesítés ennek alapja«. »Erősüljünk hát, míg az óra le nem folyt. Az egyesülés láncai által olvasszuk össze a széthúzó érdekeket. így nem kell félni az enyészettől.* Palóczy László a történelmi példák egész sokaságát hozza fel annak bizonyítására, hogy »midőn hazánk anarchia martaléka lett, mindig a nagyurak voltak ennek szerző okai«. Magasztalja a jogegyenlőséget: »Nincs semmi leverőbb és lealacsonyítóbb. mint a semmiség érzete. Ellenben semmi sem emeli annyira a lelket és teszi azt képessé jóra, nagyra, nemesre, mint annak a tudata, hogy hazája ós önügyei kormányzásában némi részt vesz. Ez ellen az szokott felhozatni, hogy a nép nem érett még. De ez így lesz ezer év múlva is és a jogok gyakorlatából kizárt nép ugyan soha meg nem érik a szabadságra, mely gyakorlatból áll és csak az által tanulható.« Pázmándy Dénes, Komáromvármegye követe, az alkotmány biztosítékát és erejét látja a jogok kiterjesztésében: »Minél több embert, minél több kezet kell bevenni az alkotmány sáncaiba, kik azt vész idején oltalmazzák, mit a föld megtenni nem fog. Ha a hont északról, vagy bármily más oldalról veszély fenyegeti, az 500 és ezer forintos holdak és szántóföldek nem kelnek fel annak védelmére, hanem a személyek és kardmarkoló kezek. In ultima analysi minden a kezek számától és nem a vagyontól függ.« A 4b-as alkotmán}- keletkezésének ismertetett előzményeiből tehát világos, hogy az 1848. évi V. L-e. megalkotása nemzeti szükség volt. A jogkiterjesztéssel egybe akarták forrasztani a nemzetet, megóvni belső rendjét és egységét, hogy kifelé egységesen védhesse meg hazáját és alkotmányát. Kossuth Lajos »Az alkotmány biztosításáról hozott törvények« című fejezetében (Iratai II. 18 í —183. 1.) nyiltan kimondja, hogy a jogokat ki kellett a népre terjeszteni, mert különben az a veszély fenyegette volna az alkotmányosságot, hogy »e téren a kiváltságos osztályok még csak rokonszenvre sem számíthattak volna a népnél, amellyel jogokat meg nem osztottak és melynek terheiben nem osztoztak«. Ezért gondoskodtak arról, hogy »töredék helyett az összes nemzet őrködjék az ország jogai fölött, hogy legyen nemzet, mely számot teszen.« A hazafias gond és aggodalom tehát nem a maradiságra, hanem a haladásra és jogkiterjesztésre ösztönözte 1848 nemzedékét. Es e bölcs előrelátás megérdemli a dicsőítő szavakat: »A magyar nemesség emlékét 1848ból oly dicsőség környezi, melyhez hasonlóra alig van példa a történelemben.* (Kossuth Lajos: Iratai VIII. 336. 1.) II. Az 1872. évi javaslat. Az 1848. évi V. t.-c. módosítására az első kísérlet az 1869 72. évi országgyűlésen történt. 1871. november 9-én nyújtotta be Tóth Vilmos belügyminiszter az 1848. évi V. és az erdélyi 1848. évi II. t.-cikkelyek módosításáról és pótlásárai szóló törvényjavaslatot. A törvényjavaslat indokolása szerint nagyon szerény célzatú, csak rendezést, csak helyes értelmezést akar hozzáfűzni fennálló törvényeink rendelkezéseihez. »A tervezet a választói jogosultság jelenleg fennálló feltételeit egészben véve érintetlenül hagyja. Nem javasol