Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.
Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
?2 Í415. szám. kedvezett a tőkéből eredő 100 ezüst forint évenkinti jövedelem cenzusa is. Végül kedvezett a városoknak az értelmiségi cenzus is, mert hiszen a magasabb értelmiségűek, a diplomások, természetszerűen aránylag legnagyobb számban városokban laktak. Az egyéb községekben megállapított egynegyed úrbéri telek cenzusa pedig bevitte a választók sorába a kisbirtokosok és földmívesek zömét. A 48-as törvényhozás, hacsak nem akart a kiváltságosak választójogáról egyszerre az általános választójogra áttérni, nem is folyamodhatott más rendszerhez, mint a tulajdon, jövedelem, foglalkozás és magasabb értelmiség cenzusához. Adócenzust ntm akart elfogadni, mert még nem tudhatta, miként fog alakulni a jövendőben adórendszere ós milyen hatása lehet a változásnak a választójogra. Kossuth egyik 1843-ban megjelent hírlapi cikkéből kitűnik az az aggodalom, hogy »az egyenes adó leszállítása az adófizetést kevesbítvén, a választójoggal biró polgárok számát is kevesbítheti.« (Pesti Hirlap 1843. 237. sz.) Nem folyamodhatott az ország akkori kulturális állapota mellett az általános, legalacsonyabbra mórt értelmiségi cenzushoz sem. Jellemző erre nézve • idősb Andrássy Gyula grófnak a törvényjavaslat tárgyalása alkalmával tett következő kijelentése: »Még Amerikában is legalább írás-olvasáshoz van kötve a választójog, ami sokkal nagyobb kvalifikáció, mint ami a törvényjavaslatban foglaltatik.« Ha helyesen akarjuk elbírálni, hogy milyen szempont vezérelte az 1848. évi V. t.-c. alkotóit, amidőn a törvényben foglalt cenzust állapították meg, a felvilágosítást megkapjuk Kossuth Lajosnak a cenzusról irott hírlapi cikkében. (Pesti Hirlap 1843. óvf. 237. szám.) »A cenzuális rendszer lényege — úgymond — abban áll, hogy a polgári jog részeseivó azok tótessenek, kikről — minthogy egy bizonyos vagyonnal vagy jövedelemmel bírnak, valószínűleg feltehető, hogy magukat némileg kiművelhették, s a közállomány ós közjó * v iránt érdekkel viseltetnek. Ezen eszme ellen magában véve nem lehet senkinek ellenvetése; de az alkalmazás az orvosságot is méreggé változtathatja át s a cenzus olyan lehet, minélfogva a választási jog val'óságos mock liberalizmus szinót ölti fel. Hitünk szerint a polgári álladalomnak azon kell lennie, hogy a köznevelésről aszerint gondoskodjék, miszerint még a legszegényebb polgárnak is módja, alkalma legyen magát némileg kiművelni; az emberben pedig az embert és* polgárt annyira tisztelnie, a birtokszerzés s élelemkereset akadályait annyira el kell hárítania, miszerint a kőzjollót úgy elterjedjen, hogy a közállomány fentartásában • az egész nép órdeklettnek tekintethessék, legalább az érdeklettek oly túlnyomó számot tegyenek, miszerint a választói jog veszély nélkül az egész népre kiterjesztethessék.« A 48-as törvényhozás tehát a tulajdon, jövedelem, foglalkozás ós magasabb értelmiség cenzusánál az akkor rnég máskép meg nem állapítható értelmi cenzus fokmérőjét kereste. A vagyonnak, jövedelemnek és a foglal„ kozásnak csak annyiban volt jelentősége'előtte, hogy mindháromban feltételezte egy bizonyos minimális értelmiség megszerzésének lehetőségét. Figyelembe kell venni e pontnál, hogy a 48-as törvényhozásnak a választójog megalkotásánál statisztikai adat sem állott rendelkezésére. »Rendkívüli politikai helyzetünk okozta és okozza jelenleg is azt, hogy fontosabb statisztikai adataink mély státustitkok gyanánt őriztetnek,« — így ír Fényes Elek 1842-ben megjelent »Magyarország Statisztikája* című művének előszavában. A statisztika — így tudjuk meg a Pesti Hirlap 1843. évi ( 225. számából — olyan állapotban volt, hogy Fényes Elek ós Bárándy egészen különböző ered-
