Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

1413. szám. 73 ménnyel számították ki a nagyobb városok lakosságát. Olgyay Titusz, Pozsonymegye követe a javaslat tárgyalásánál a kerületi ülésen nyíltan kimondotta, hogy statisztikai adatok hiánya miatt nem lehet a reformot jobban kifejleszteni, azt mondván a javaslatról: »Ez csak próba, mert statisztikai adatok nélkül, gondolomra készült « Az alsótábla úgy kerületi, mint országos üléseinek tárgyalásain végigvonul az a gondolat, hogy csak ideiglenes rendelkezésről van szó. Ebben találnak megnyugvást azok, akik már akkor az általános választójogot sürgették. Az általános választójog hívei főleg a javaslat 1. §-ánál, amely a megyékben és a szabad kerületekben régi jogon szavazókról rendelkezik, feltették ki nézeteiket. A kerületi ülésen Kulinyi Ferencz a nemesek és a polgárok egyenlőségét követeli. Az 1. §. szerint, amely a nemes embertől nem kíván a választójoghoz további minősítést, kell megszerkesztenünk a 2. g-t is. »A választási jog — úgymond — természetadta jog, valamint a megválasztás alapja nem lehet más, mint bizodalom. De ha értelmiséget kívánunk is e jog gyakorlatára, a magyar nemzet minden osztályai bírnak annyi értelmiséggel, hogy felfogják a szabadság lényegét. Mutatják ezt az eddigi események, íme, a magyar nép az átalakulást lelkesülve fogadta és rendbontásra nem vetemedett. Röviden: válasszon a nép is, mint a nemes ember.« A kerületi ülésen Madarász László is az általános választójogot követeli: »Cenzus mellett nem lehet egyenlőség « Az emberi fej mellé csak a függetlenséget ós az életkort kíyánja kvalifikációul. »A polgári társulatban az egyéneket, az embert kell képviselni, nem pedig az ökröket, barmokat, földeket*. Amidőn az országos ülésen az általános választójog újra szóba kerül, hangsúlyozza, hogy csak ideiglenesen nyugodtak bele a cenzusos választójogba: »Ugy hiszem, most időközileg rendelkezünk, meg lévén gypződve, hogy e téren meg nem állhat a Ház, mert felteszem a jövő törvényhozásról, miszerint ki fogja vívni az emberek jogait.* Lónyay Gábor a kerületi ülésen általános választójogot kívánt kétfokú szavazással. Az aggodalmaskodókkal szembeszegezi ezt a kijelentésót: »A veszély nem azoktól jön, akik a jogok gyakorlatába bevétetnek, hanem ellenkezőleg azoktól, akik abból kizáratnak.* Perczel Miklós, Baranya vármegye követe ugyancsak a nemesek kivételes választójoga ellen szólal fel a kerületi ülésen: »A jelen mozgalmak devise-e jogegyenlőség és azért nemes és nem nemes között a jog gyakorlatára nézve különbséget nem akar és a. jogot minél szélesebb alapra akarja fektetni.« A kerületi ülésen felszólaltak olyan követek is, akik bár nem állottak az általános választójog alapján, mégis kifogást tettek a nemesek külön kellékhez nem kötött választójoga ellen. így Szentkirályi Móric, Pestmegye követe, és Tóth Lőrinc. Szentkirályi Móric a kerületi ülésen szintén hangoztatja, hogy »a jelen korszakot csak átmenetinek tekinti ós meggyőződése ellenére áll reá, hogy az 1. §. megmaradjon.« A 48-as törvény tárgyalásaiból világos, hogy a törvény tulajdonkópen kompromisszum eredménye a hazafias konzervatív ós a hazafias demokratikus irány követői között, akik egyek voltak az alapeszmében: a független felelős minisztérium és a népképviseleti alkotmány biztosításában. Világosan kifejti e szempontokat Kossuth Lajos »Visszapillantás 48-ra< cím alatt 1871. január 12-ikén kelt levelében (Kossuth Lajos Iratai VIII. kötet 331— 349. 1.): »Részletek tekintetében a 48-iki mű sem nem teljes, sem nem tökéletes.* »Nómely kérdéshez, melyek a demokráciái átalakulás logikai következményei, még csak nem is nyúlt a 48-iki tör vény hozás.« Kifejti, hogy mi volt e fogyatékosságnak • az oka: Képvh. iromány. 1910—1915. LV1II. kötet. 10