Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

l4Í3. szám. 71 éVi V. t.-c., eltekintve attól, hogy a választójogot egyelőre a törvényesen bevett vallásfélekezetek hiveire szorította, jóformán minden akkoriban fennálló ós kifejlett társadalmi osztályt választójoggal ruházott fel. Egyes fogyatékosságait megmagyarázza a törvénynek ez a bevezető kijelentése: » ... Ideiglenesen következők rendeltetnek.« Tehát csak bevezető, alapvető, ideiglenes intézkedésnek szánta a jogkiterjesztósnek első törvényét a 48-as törvényhozás. Ugyanaz a kijelentés ez, amely az erdélyi 1848. évi II. t.-c. bevezetésében is megtalálható: »A folyó évi július 2-ára már kihirdetett Pesten tar-, tandó közös hongyűlésre küldendő erdélyi követek népképviselet alapjáni választása, a rögtönös alkalmazás lehetségesitését is tekintetbe vóvón, csupán ez egy esetre következően lesz intézendő.'.; Az 1848. évi V. t.-c. először is kimondotta, hogy »politikai jogélvezetet azoktól, akik annak eddig gyakorlatában voltak, elvenni, a jelen országgyűlés hivatásának nem erezhetvén, mindazok, kik a megyékben és a szabad kerületekben az országgyűlési követek választásában eddig szavazattal birtak, e jog gyakorlatában ezennel meghagyatnak.« (1. §.) Ugyanezt az elvet alkalmazta azokra is, akik eddig városi polgárok voltak (2 §. e) pont). A választójog általános kelléke a 20 éves kor. A választójogból ki voltak rekesztve, akik atyai, gyámi, vagy gazdái hatalom alatt állanak, vagy bizonyos súlyos bűncselekmények miatt fenyíték alatt vannak, továbbá a nők (2. §. I. bek.). A törvény alapja a birtok, a jövedelem, a foglalkozás és a magasabb értelmiség cenzusa. A birtok cenzusának mértéke szabad királyi városokban vagy rendezett tanáccsal ellátott községekben 300 ezüst forint értékű ház, vagy föld, egyéb községekben pedig az eddigi úrbéri értelemben vett »egynegyed telek« kizáró tulajdona. A jövedelmi cenzus alapján választók, akik földbirtokukból vagy tőkéjükből eredő 100 ezüst forint évenkénti állandó ós biztos jövedelmet kimutatni képesek. Foglalkozás alapján választók, akik mint »kézművesek, kereskedők, gyárosok telepedve vannak, ha tulajdon műhellyel, vagy kereskedési teleppel vagy gyárral bírnak, ós ha kézművesek, folytonosan legalább egy segéddel dolgoznak.« Magasabb értelmiség alapján választók a »tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, akadémiai művészek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők ós iskolatanítók, azon választókerületben, amelyben állandó lakásuk van.« (2. §. a—d.) Az 1848. évi V. t.-c. nem ismer adócenzust, nem ismeri a megadóztatott tulajdon vagy jövedelem cenzusát sem. Tiszta birtokhoz, jövedelemhez, foglalkozáshoz vagy értelmiséghez kötött cenzus ez. Szembeszökő, hogy jövedelmi cenzusa csak a földbirtokból vagy tőkéből eredő jövedelmet fogadja el a választójog alapjául. Ezt a fogyatékosságát sem szabad a társadalom jelenlegi tagozódása szerint elbirálni. A megyei és városi tisztviselők választók maradtak a régi jog alapján és legnagyobb részük rendelkezett a tulajdon cenzusának kellékével, vagy a magasabb értelmiség révén jutott be a választók közé, a magánalkalmazottak rétege pedig alig volt kifejlődőben. Ha közelebbről vizsgáljuk a törvény egyes rendelkezéseinek hatását, láthatjuk, hogy nem volt szűkkeblű a jogkiterjesztésben. A városokban a 300 ezüst forint értékű ház vagy föld cenzusa elég alacsony volt, sőt majdnem minden ingatlantulajdonost választójoghoz juttatott. Választójoghoz jutottak a kereskedők, gyárosok és kézművesek is, az utóbbiak, ha folytonosan legalább egy segéddel dolgoztak. Elég alacsony volt és a városi lakosságnak