Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

.70 1413. szám. 1-sö melléklet az 1413. számú irományhoz. Indokolás az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényjavaslathoz. I. Általános indokolás. Az 1918. évi XIV. t.-c. nem hozta nyugvópontra a választójog kérdését. Első, alapvető választójogi törvényünk, az 1848. évi V. t.-c. megalkotása óta, még ha csak 1865-től, alkotmányos életünk újjáébredósétői kezdjük is időszámításunkat, 1913-ig 48 esztendő telt el választójogi reform nélkül. Hiszen az 1874. évi XXXIII. t.-c. nem volt jogkiterjesztés, sőt sok tekintetben szűkebbre szorította az 1848. évi V. t.-c-ben foglalt választójogot. Az 1899. évi XV. t.-c. 141. §-a pedig, amely megszüntette az adóhátralókosság jogfosztó következményeit, kisebb jelentőségű, incidentális intézkedés, de reformnak nem mondható. Az 1848. után következő korszak nem váltotta be az 1848. évi reformok alkotóinak reményeit, ők az 1848. évi V. törvénycikket csak ideiglenes alapnak szánták, ós a jövendő nemzedékektől várták, hogy ezen az alapon tovább építve, időnként, mindenkor a nemzeti társadalom haladásához mérten, tovább fejlesztik a választójogot. Ez nem következett be. Ez tehát a főoka annak, hogy immár csak a választójog gyökeres reformja lehet a megoldás, amely számol az ország gazdasági ós kulturális átalakulásával, fejlettségével, ós a nemzeti társadalom minden rétegét a választójog részesóvó teszi. Az 1848. évi V. t.-c. Bármily gyökeres legyen ma a választójog reformja, méreteiben és hatásában, nem hasonlítható össze az 1848. évi V. t.-c. jelentőségével. Ez a törvényünk csak egy darabja annak a nagy reformalkotásnak, amely a rendi Magyarország helyébe a polgári Magyarország alapjait rakta le. A 200.000 kiváltságos választó helyett 800.000 polgári választót teremtett, tehát négyszeresére emelte a politikai jogokban részesek számát. És ha intézkedéseit nem a nemzeti társadalom jelenlegi állapota szerint ítéljük meg, hanem az 1848-iki korszak társadalmi tagozódása alapján, elmondhatjuk, hogy az 1848,