Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.
Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
• • f ' ] • •• ' 276 1413. szám. valaki nyilvánvalóan törvény ellenére a névjegyzék tervezetébe felvétessék vagy abból ki ne hagyassék, akár arra, hogy valaki nyilvánvalóan törvény ellenére a névjegyzék tervezetébe fel ne vétessék vagy pedig abból kihagyassék, épúgy gyökerében hamisítja meg a választást, mint az, aki nem foganatosítja az összíró küldöttségnek, illetőleg a központi választmánynak a felvételre, illetőleg a kihagyásra vonatkozó határozatát. Különben az 1913 : XXIII. t.-c. 2. §-ának ismertetett rendelkezése abban a vonatkozásban sem kielégítő, hogy törvényjavaslatunk értelmében az összeíró küldöttség eljárásában a határozásnak és a foganatosításnak a funkciója a legtöbbször nem különül el oly élesen, hogy cezúra volna megállapítható, e nélkül pedig a névjegyzéknek törvényellenes szerkesztése az 1913 : XXIII. t.-c. 2. §-a értelmében nemadalapot a büntetőjogi megtorlásra. A törvényjavaslat 166. §-ában felvett szöveg ilykép jelentékenyen tágítja az 1913 : XXIII. t.-c. 2. §-ában meghatározott tényálladókot, olyannyira, hogy bár javaslatunk szerint is csupán akkor forog fenn a szóbanlevő bűncselekmény, ha a hamisítást az összeírás alkalmával, illetőleg a választók névjegyzékének vagy a kihagyottak jegyzékének összeállításánál követik el, a törvényjavaslat 160 §-ában foglalt meghatározás szerint az 1913 : XXIII. t.-c. 2. §-ában körülirt ténykedés csupán mint a bűncselekménynek egyik elkövetési módja tesz számot. A szóban levő bűncselekményre javaslatba hozott büntetési tétel megegyezik azzal a büntetési tétellel, amelyet az 1913 : XXIII. t.-c. 2. §-a megállapított. A 167. §-hoz. Az 1913 : XXIII. t.-cikk törvényjavaslatához tűzött miniszteri indokolás utal arra, mennyire méltánytalan volna, ha a választók névjegyzékének szerkesztése körül elkövetett kisebb jelentőségű ós politikai természetű visszaélésekre — főleg ha azokat magánember követi el — az okirathamisításra nézve a Btk.-ben megállapított súlyos büntetési tótelek volnának alkalmazandók.Ennek ellenére az idézett t.-cikk 3. §-ának bevezető mondata az enyhébb minősítést és büntetést csupán arra az esetre írja elő, »amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik«. Teljesen magunkévá tesszük az említett miniszteri indokolás álláspontját. Ehhez képest törvényjavaslatunk 167. §-a érdemben átveszi ugyan az 1913 : XXIII. t.-c. 3. §-ának rendelkezéseit, azonban mellőzi az utóbb emiitett §. szövegéből azt a részt, amelv arra utal, hogy az e §-ban foglalt rendelkezések nem nyernek alkalmazást, ha a cselekmény sűlyosabb büntető rendelkezés alá esik. Egyébként a 167. §. csupán abban tér el az 1913 : XXIII. t.-c. 3. §-ában foglalt szövegtől, hogy a hamis okirat készítésével egyenlő jelentőségű tettesi cselekménykóp sorolja fel ily okiratnak készíttetését és a valódi okirat meghamisításával egyenlő jelentőségű tettesi cselekménynek nyilvánítja az ily okiratnak meghamisíttatását is és ezenfelül ott, ahol e tekintetben kétség merülhet fel, kifejezésre juttatja a 167. §. szövege, hogy a cselekmény tudatossága kelléke a tény álladóknak. A 167. §-nak az a rendelkezése, hogy bűntett a cselekmény, ha azt valaki hivatala vagy hivatalos megbízatása körében követi el, érdemileg megfelel az 1913 : XXIII. t.-c. 3. §-ának utolsó bekezdésében foglalt rendelkezésnek. A törvényjavaslat 167. §-ában foglalt rendelkezés az 1913: XXIII. t.-c. 3. §-a helyébe lépvén, amely utóbbi §-ban meghatározott bűncselekmények
