Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.
Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
230 1413. szám. akik a férfiakra nézve a törvényjavaslat 2. §-ának 1. pontjában, a nőkre nézve pedig a 12. §. 1. pontjában megkívánt értelmiségi cenzusnak felelnek meg. Megjegyzendő, hogy már az 1913 : XIV. t.-c. 55. §-a előírta, hogy minden hivatalfőnök hivatalból köteles évenkint a vezetése alatt álló hivatalnál alkalmazott választói jogosultak jegyzékét a központi választmánynak megküldeni. Az 5—7. pontok azoknak a jegyzékeknek a megküldéséről rendelkeznek, amelyek a törvényjavaslat 23., 25. és 26. §-a értelmében a törvényben felállított adócenzusnak megfelelő egyénekről, az iparengedély vagy iparigazolvány alapján ipart űzőkről vagy kereskedést folytatókról és az ipari alkalmazottakról készülnek. A 8. pont szerint a törvényhatóság első tisztviselője az összeírás céljára azokról fog jegyzéket rendelkezésre bocsátani, akik a magyar állampolgárság kellékét újonnan megszerezték. E jegyzék az érdekeltekre nézve választójoguk igazolását lényegesen meg fogja könnyíteni. A 9. pontban foglalt rendelkezés alapján az összeírást végző közegnek közhitelességű jegyzék fog rendelkezésre állani azokról a huszonharmadik életévüket betöltött férfiakról, akik az illető községbon, illetőleg szavazókörben az előző évbeii meghaltak. Ez a rendelkezés alkalmas a jelenlegi névjegyzékek azon általánosan ismert hibájának legalább részben való orvos-r lására, hogy meghalt egyének sokszor még huzamos időn át megmaradnak a névjegyzékben. Az 1 — 9 pontokban felsorolt jegyzékek beküldésének végső határidejéül a törvényjavaslat január hó 31. napját állapítja me.ír, tekintettel arra, hogy a jegyzékekben foglalt adatok az összeírás előkészítésénél, amelynek február hó végéig befejezést kell nyerni, már rendelkezésre álljanak. 3. Az 1913 : XIV. t.-cikk a választói jogosultságiéi kizáró okok megállapításával kapcsolatban nem gondoskodott külön arról is, hogy e kizáró okok az összeírást végző közegeknek hiteles módon tudomására jussanak. Ezideig az egyetlen ily irányú törvényi rendelkezés a bűnvádi perrendtartásról szóló 1896 : XXXIIi. t.-c. 330. §-ában foglalt az a meghagyás, hogy oly jogerős ítélet, amely a hivatalvesztést vagy a politikai jogok gyakorlatának feliüggesztését együtt vagy külön állapítja meg, az elítéltnek törvényhatóságával közlendő. Minthogy a törvényjavaslat a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére történt elítélésén felül még számos oly kizáró okot ismer, amely hatósági határozaton vagy intézkedésen alapszik (pl. gondnokság alá helyezés,, kiskorúság meghosszabbítása, csődnyitás, esetleg a közjótékonyságból vagy közsegélyből élés is, az atyai hatalom megszüntetése, szabadság vesztésbüntetést megállapító jogerős büntetőbírósági ítélet, előzetes letartóztatásba helyezés stb.), minthogy továbbá a kizáró okok hatályának megszűnése igen sok esetben hasonlóképen hatósági határozat vagy intézkedés alapján állapítható meg, a törvényjavaslat általánosságban elrendeli, hogy minden oly határozatról és intézkedésről, amely a törvényjavaslat 8. vagy 15 £-ában felsorolt valamely kizáró ok.alapjául szolgáló körülményt állapít meg vagy ily körülmény megszűnését eredményezi, a központi választmányt a törvényre való hivatkozással haladéktalanul értesíteni kell, A törvényjavaslat eszerint nem magának a határozatnak vagy intézkedésnek közlését kívánja, hanem csak értesítést a határozatról vagy intézkedésről. A határozat vagy intézkedés ugyanis gyakran nem tartalmazza azokat az adatokat, amelyek a személyazonosságnak megállapításához szükségesek, viszont esetleg oly terjedelmes tartalommal bír, amely a kizáró ok
