Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

1413. szám. 223 a vá'asztók névjegyzékébe valamennyien bejussanak, a törvényjavaslat olykóp kíván rendelkezni, hogy az elsőfokú iparhatóság, amely a fennálló szabályok szerint a kiadott iparengedélyeket ós iparigazolványokat nyitván tartja, évenkint készítsen összeállítást a választók összeírásának céljára azokról a férfiakról, akik iparengedély vagy iparigazolvány alapján ipart űznek vagy kereskedést folytatnak. A törvényjavaslatnak ez a rendelkezése az iparlajstromok jelenlegi alakjának átalakítását fogja szükségessé tenni, és pedig egyebek között azért is, mivel a lajstromok ezidő-zerint igen sok esetben nem az ipart űző vagy kereskedést folytató személyek neveit, hanem a kereskedelmi céget tartalmazzák és általában csupán az ipari vagy kereskedelmi telepet tüutetik fel, nem pedig az ipart űzők vagy kereskedést folytatók lakását is. Tekintettel erre, a törvényjavaslat felhatalmazza a kereskedelemügyi minisztert .a/s iparlajstromok vezetésének oly szabályozására, hogy az iparlajstrom a választójog megállapításához szükséges személyi adatokat is tartalmazza. A 26 §-hoz. A 26. §. a törvényjavaslat 2. §-ának 6. pontjában és 6. §-ában meghatározott választói jogcímek közül az ipari üzlet vagy vállalat körében való állandó alkalmazás 'igazolásáról rendelkezik. E jogcím igazolása a törvényjavaslat szerint általában a munkásbiztosúő pénztárak útján fog történni, emellett azonban' fentartja a törvényjavaslat más igazolási módok lehetőségét is. Azok, akik ipari üzlet vagy vállalat körében, ideértve a bányászatot, a kereskedelmet ós az iparszerűen folytatott közlekedést is, vannak alkalmazva, az 1907. évi XIX. t.-cikk rendelkezései értelmében túlnyomó részben betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá esnek. A most idézett törvénycikknek az a rendelkezése, hogy a betegség esetére való biztosítási kötelezettség csupán azokra az alkalmazottakra vonatkozik, akiknek fizetése vagy bére évenkint kétezernógyszáz koronát meg nem halad, illetve naponkint nyolc koronánál nem több, az ipari munkabérek jelentékeny emelkedése következtében sürgős reformra szorul és előreláthatólag még a jelen törvényjavaslat törvényerőre emelkedését megelőzőleg —- a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1917 : VII. t.-c. 2. §-a alapján kibocsátott rendelettel — oly értelemben fog módosíttatni, hogy az ipari munkások fizetésük vagy bérük magasságára tekintet nélkül fognak betegség esetére való biztosítási kötelezettség alá esni. Ilykép a^ok az intézmények, amelyeknél az ipari alkalmazottaknak betegség esetére való kötelező biztosítása történik, nevezetesen az országos munkásbetegsegélyzó és balesetbiztosító pénztár szervezetébe tartozó kerületi munkásbiztosító pénztárak és vállalati betegsególyző pénztárak — ideértve az 1907 : XIX. t.-c. 196. §-a alapján továbbműködő magánegyesületi betegsególyző pénztárakat is —, továbbá a bányatörvény alapján létesített bányabetegsególyző pénztárak (társláda), végül az állami dohánygyárakban fennálló betegsególyző pénztárak — elenyésző jelentőségű kivételekkel — egyénenkint nyilván fogják tartani az ipari alkalmazottakat, valamint alkalmazásuknak tartamát is. Ebbea a körülményben az ipari alkalmazottakra nézve megállapított választói jogcímnek oly igazolási módja kínálkozik, amely lehetővé teszi, hogy a választójoghoz megkívánt kellékeknek megfelelő ipari alkalmazottak túlnyomó része a választók névjegyzékébe hivatalból felvétessék. A törvényjavaslat ez okból az ipari üzlet vagy vállalat körében való alkalmazás igazolásának gerincévé i