Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.
Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról
98 1413. szám. békét. Beszédében az általános választójog elvi alapjára helyezkedik, de addig is, míg ennek megnyerheti a Ház többségét, a választójog kiterjesztésére nézve egyes részletező javaslatokat tesz. Tis:a István gróf miniszterelnök a beszédre válaszolva kijelenti, hogy » megérett kérdésnek tartja a választókerületek új I eosztását és a szavazás decentralizációját*, a választójog kiterjesztése tekintetében pedig igyekezni fog »a mutatkozó legnagyobb és legélesebb igazságtalanságok kiegyenlítéséről javaslatot terjeszteni a Ház elé, amely természetszerűleg a cenzus bizonyos leszállításával is fog járni*; A miniszterelnök 1904. évi január hó 26-ára a választójog kiterjesztésének ügyében tényleg pártközi ankétot hívott össze és azután elrendelte a választójogi statisztikai adatok összegyűjtését. 1904. évi április hó 16-án Kelemen Béla a íüggetlenségi párt nevében már megsürgeti a választójogi reformot: az általános választójogot és az igazságos új kerületi beosztást. A liá-szabály-revizió hirtelen elővett kérdése azonban halomra döntötte a megegyezés kísérletét A házszabály-revizió 1904. novemberében lefolyt vitájában az ellenzék szónokai erősen kidomborílják a választójog kérdését. Érvelésük szerint a szűkkörű választójog klotür, szemben a választói jogból kirekesztettek tömegével. A képviselőházi klotür tehát csak akkor jogos, ha megszűnik a nemze', klotürje. A házszabályreviziót tehát meg kell előznie a választójog gyökeres reformjának. Ebben a vitában felmerül a katonák választójogának gondolata is. Bakovszky István választójogot követel minden cenzustól íűggetlenül mindazoknak, »akik védkötelezettsój;ükne ! < a sorhadbau eleget tettek « Ezt követeli Csernoch János is: »Az a katona, aki vérét ontja, aki kész és köteles életét bármely pillanatban feláldozni a hazáért, annak adója taláu kevesebb, mint azé az emberé, aki gazdagságából és fölösleges pénzéből néhány koronát fizet adóban ?!« A házszabályrevizió novemberi vitájának visszhangja a Ház feloszlatása után az 1905. évi választási mozgalom. Az ellenzéki pártok választói- ós népgyülósein a katonai követelések mellett ott szerepel az általános választójog követelése is. E két irány egybefonódása megnyeri a szövétkezett ellenzéknek a választójogból kirekesztett tömegek támogatását ós a választási küzdelemben többségre juttatja. Minthogy a többség programmja alapján nem alakulhatott kormány, Tisza István gróf kormányának felmentése után, 1905. évi június 18-án báró Fejérváry Géza kinevezett kormánya vette át az ügyek vezetését. A Fejérváry kormány belügyminisztere, Kridóffy József, 1905. szeptember 9-én németbogsáni programmbeszédóben bejelenti, hogy a kormány programmjául vallja az általános, egyenlő és titkos választójog megalkotását. 1905. december 16-án pedig közzéteszi az országgyűlési kópviselőválasztói jogról szóló »törvényjavaslat-tervezetét«. Ez a tervezet, amely sohasem került a Ház elé, 12 szakaszával inkább elvi demonstráció, mint javaslat. A választójogot a tervezet a 24 éves korhatárhoz és az írás-olvasás tudásához köti. A választási eljárás és a választók összeírásának részleteit külön törvénnyel akarja szabályozni. A Fejérváry-kormány többszöri egymásutánban, egészen a feloszlatásig, királyi kézirattal napoltatja el a Házat. Még csak kisórletet sem tesz arra, hogy csonka tervezetét törvényjavaslat alakjában benyújtsa, de megakadályozza azt is, hogy az általános választójog megvalósítására irányuló indítványok a képviselőházban tárgyalás alá kerülhessenek. 1905. évi szeptember hó 13-án dr. De'si Géza indítván} 7 alakjában törvényjavaslatot terjeszt
