Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

1413. szám. 97 tásnál közreműködő más közegek fegyelmi felelősségét. De másodfokú fórumnak a fegyelmi eljárásban csak a választási vagy a küldöttségi elnökökre vonatkozólag jelöli meg a közigazgatási bíróságot. Tilalmazza az állami és törvényhatósági közhivatalnokoknak, a rendezett tanácsú városok polgármestereinek és rendőrkapitányainak, a községi és körjegyzőknek a választási mozgalmakba való beavatkozását, és tilalmazza, hogy hivatali állásukat bármilyen tekintetben is a választók befolyásolására felhasználhassák; azonban másodfokú fegyelmi fórumnak a belügyminisztert hagyja meg. A törvény tisztult parlamenti légkörben született, midőn a pártok harca rövid időre megszelidült, és nagy, általános szempontok is érvényesülhettek. Jó szándékkal javítani akart, de nem mert reá lépni az igazi és teljes gyógyítás útjára. Nem szakított a központosított szavazással, amely a választási visszaélések és zavarok természetes tényezője. Ennek következménye volt, hogy a fhvarpénzeket ós a beszállított választók ellátását mintegy törvényesítette. Elsőnek tett kísérletet arra, hogy a közhivatalnokok választási visszaéléseit megfékezze, de ismét megállott a félúton, amikor e visszaélések fegyelmi megtorlását a pártkormányra bízta. V. Az 1913. évi XIV. t.-c. előzményei. Az 1901. évi választások tisztasága ellen alig merült fel alapos panasz. Az 1899. évi XV. t -c. kijelentéseinek erkölcsi ereje még elevenen hatott a lelkekre, mert a választások idején az a kormány volt uralmon, amely e törvényt megalkotta De a választójog kiterjesztésének vágya nem aludt ki. Már az 1901. évi felirati vitában az ellenzék szónokai a választójog gyökeres 'reformját követelik ós felpanaszolják, hogy a trónbeszód nem foglalkozik a parlamenti reform kérdésével. Az 1901. és 1902 évi költségvetési ós indemnitási vitákban is sürgetik az ellenzék szónokai a választójog reformját, nagyrészben az általános választójog elvi alapján. Érdekes, hogy az 1902. évi február hó 13-iki vitában felvetődik már a plurális szavazattal megvalósítandó általános választójog gondolata is. 1902. évi december hó 12-én Pozsony szabad királyi város új választási törvény alkotását kívánó feliratát tárgyalja a Ház, kapcsolatban Pest-, Heves-. Borsod-, Csanád-, Hajdú-, Liptó- és Szepesvármegyók, valamint Komárom, Szatmárnémeti ós Kecskemét törvényhatósági városok hasonló tárgyú felirataival. Az 1900. után következő esztendők javarészét a katonai kérdések foglalják le. Ez a körülmény nem veti VISSZ cl 9J választójog kiterjesztésének ügyét, sőt még jobban megérleli. A nemzeti irányú reformokért küzdő ellenzék fokozottabb mértékben szentel figyelmeit a választójogból kirekesztettek tömegének, akiktől küzdelmeinek támogatását várja. Az egyre ismétlődő obstrukciók gondolkodóba ejtik az elméket, vájjon ezek a jelenségek nem a képviselet alapbetegsógónek tünetei-e. Kristályosodni kezd a vitákban az' a nézet, hogy az obstrukció a szűkkörű választójog következménye. Világosnak látszik, hogy igazi népképviseletben, amely a nemzeti akarat kétségtelen megnyilvánulása, a kisebbségnek sohasem lehet erkölcsi jogosultsága az obstrukció) végső fegyvereinek igénybevételére; míg szűkkörű választójogból származó képviselőházban a kisebbség mindenkor azzal a mentséggel léphet fel, hogy mögötte van a nemzet többsége. Ez a gondolat cselekvéssé lesz, midőn az 1903;. évi november hó 7-iki gyűlésen Kossuth Ferenc megkísérli, hogy a választójogi retorm ügyének előtérbe helyezésével teremtse meg a párt közi Képvh. iromány. 1910—1915. LVIII. kötet. 13