Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.
Irományszámok - 1910-1304. A pénzügyi bizottság jelentépse "a jövedelemadónak részleges életbeléptetéséről" (1291. számú), "a vagyonadóról" (1292. számú) és "az 1916. évre kivetett III. osztályú kereseti adóérvényének fentartásáról" (1293. számú) szóló törvényjavaslatok tárgyában
1304. szám. 215 Két megfigyelést kell ehhez hozzáfűznünk. Az egyik az, hogy a pénzértéknek Enrópaszerte beállott csökkenése az eddigi adótótelek tényleges lerovására kétségtelenül, bár számszerűen ki nem mutatható módon hatással van, vagyis a pénzérték csökkenése mellett az eddigi adóösszegek megtetézése csekélyebb tényleges megterhelést jelent az adófizetőre nézve, mintha ugyanez a folyamat a pénzérték emelkedésének idejében történik. A második megfigyelés az, hogy eltagadhatatlanul nagy erkölcsi igazságot képvisel az állam adózóival szemben, mikor fegyverrel és a harcban lévő polgárok vérével megvédve az itthon maradottak vagyonát ós jövedelmét, ezeknek biztosítását magára vállalja, azokat a pusztulástól és csökkenéstől megvédelmezi és így méltán mondhatja, hogy ezen rendkívüli szolgáltatásért a polgárok is rendkívüli szolgáltatásokkal feleljenek. A most adott megvilágításban a t. képviselőház meg fogja találni azon indokokat, melyek bizottságunkat arra vitték, hogy a jövedelemadóra, vagyonadóra és kereseti adóra vonatkozó javaslatokat összetartozandóknak tartja. Az első két törvénytervezet, a jövedelem- ós vagyonadó, elválaszthatatlan, mert nézetünk szerint a kettő ugyanazon adóevolució fokán, ugyanazon pénzügyi szükségletnek kielégítésére, egymással szoros összefüggésben alkalmazandó. Ezért e két javaslat viszont a kereseti adóra vonatkozó intézkedésektől elválaszthatatlan, mert az így létrehozott új adórendszert eddigi adórendszerünkbe be kell kapcsolni ós ez csak úgy történhetik meg, ha éppen azon adónem súrlódási felületei tüntettetnek el, mely a behozandó új adóhoz legközelebb áll, vagyis a kereseti adóé. A jövedelemadónak ós vagyonadónak kapcsolatát az igazolja, hogy mindenütt az adófejlődés most jelzett fokán igyekeznek különbséget tenni a fundált ós nem fundált jövedelmek megadóztatása között abból az eltagadhatatlan adóigazságból indulva ki, hogy a munkából származó jövedelem, amely megszűnik a személy halálával, vagy legyeno ülésé vei, kevesebb adót bir meg, mint az állandósított vagyontárgyon nyugvó hozadék. Ezt az Enrópaszerte elismert elvet a különféle törvényhozások magában a jövedelmi adóban kívánták keresztülvinni (mint különösen az olasz törvény ós a francia javaslat\ vagy pediglen a vagyonadóval egészítették ki a jövedelmi adónak különben egységes tételeit, miként azt Poroszország mintájára több német állam tette. Egész fejlődő adórendszerünknek eddigi alakulása, de különösen a megoldásnak ezen sokkal egyszerűbb és áttekinthetőbb módja bennünket is erre sarkal.-így vagyonadó és jövedelemadó elválaszthatatlanok abban a pillanatban, mihelyt nemcsak — mint eddig nálunk törtónt — a jövedelmi adó a hadsególyzós jótékony céljaira csak a magasabb jövedelmeket csapolja meg, hanem állandó teherré változik és a mélyebb nóprótegekre terjesztetik ki. Másrészt azonban e két adónem be nem hozható anélkül, hogy a kereseti adónak, mely sok viszontagságot átélve az 1875. évi XXIX. t.-c. által alkotott kevésbé sikerült adónemnek mondható, oly formát nem adunk, mely kizárja azt, hogy ezen alapjában is már helytelen, méreteiben elhibázott adónem, nagy és igazságtalan adókulcsaival a behozandó vagyon- és jövedelemadó szerkezetót előre megrontsa. Ily körülmények között bizottságunk többször hangsúlyozta azon meggyőződósét, hogy a progresszív személyi adó nálunk csak úgy hozható be, ha előzőleg a kereseti adó kérdését a legegyszerűbb és legmaradandóbb táiígyi alapon oldjuk meg. Az adófejlődés most említett fokához érve, az általunk szoros összefüg.gésben látott három adójavaslat e nagy feladatot a következőkben oldja meg:
