Képviselőházi irományok, 1910. LI. kötet • 1219-1255. sz.

Irományszámok - 1910-1219. Törvényjavaslat az izlám vallás elismeréséről

1219. szám, 8 Melléklet az 1219. számú irományhoz. Indokolás az izlám vallás elismeréséről szóló törvényjavaslathoz. Általános indokolás. Az izlám vallás követői Magyarország területén jelenleg törvényesen elismert vallásfelekezetet nem alkotnak. Ennek következtében az izlám vallást követő lakosok ezidőszerint a vallásszabadságot csakis a vallás szabad gyakorlatáról szóló 1895.: XLIII. t.-c. 1. §-ában meghatározott terjedelemben élvezik, nevezetesen annyiban, ámenyiben vallásukat szabadon vallhatják ós követhetik s azt az ország törvényeinek, valamint a közerkölcsiség kívánalmainak korlátai között külsőkép is kifejezhetik ós gyakorolhatják. Nem részesei azonban az izlám vallás magyarországi követői a vallásszabadság ama nagyobb mértékének, amely — egyebek közt pl. a gyermekek vallási nevelése (1868 : LIII. t.-c. 13 — 18. §-a, 1894 : XXXII. t.-c. és 1895 : XLIII. t.-c. 26—30. §-a) tekintetében — jogunk szerint csnpán a bevett vagy a törvényesen elismert felekezetek tagjait illetik meg, vallási szertartásaik, azok gyakorlatára rendelt helyiségeik, lelkészeik és vallási tiszteletük tárgyai tekintetében nem élvezik azt a fokozott védelmet, amelyet büntető jogunk (1878 : V. t.-c. 190—192. §-a, 1879. évi XL. t.-c. 51. §-a) az állam által elismert vallások részére biztosít és végül nélkülözik az állam által elismert vallási szervezetet ós mindazokat a jogokat, amelyek jogszabályaink (különösen az 1895 : XLIII t.-c. 9—1.0. §ai) értelmében ehhez a szervezethez fűződnek. Ezzel szemben Bosznia ós Hercegovinában a bosnyák-hercegovinai tartományi önkormányzati szabályzat (1910. évi Rendeletek Tára 2. 1.) 8. §-a szerint az izlám vallás törvényesen elismert, sőt a 23. §. szerint politikai előjogokat élvező egyik főfelekezet. E tényállás mellett, tekintettel azon szoros kapcsolatra, amely Bosznia és Hercegovinának ő Felsége felségjogainak kiterjesztésével történt annexiója következtében egyfelől ezen tartományok, másfelől Magyarország között létesült, visszásnak tűnik fel az az inferioritás, amelyben az izlám vallás követői Magyarországon vallási jogaik tekintetében a többi, valamely bevett vagy elismert vallásfelekezethez tartozó honpolgárokkal szemben állanak. E helyzet visszásságát még növeli az ottomán birodalmat és a magyar nemzetet összekötő szoros érzelmi kapcsolat í*