Képviselőházi irományok, 1910. LI. kötet • 1219-1255. sz.
Irományszámok - 1910-1219. Törvényjavaslat az izlám vallás elismeréséről
4 1219. szám. és fegyverbarátság, továbbá az a körülmény, hogy a hanefita rítusú izlám vallást az 1912. évi július hó 15-iki osztrák birodalmi törvény (Reichsgesetzblatt 875. 1.) Ausztriában elismerte. Ily körülmények között — a jövőbeli sűrűbb kapcsolat kilátására is tekintettel — indokoltnak látszik, hogy az izlám Magyarország területén is a törvényesen elismert vallásfelekezet jogállását foglalhassa el ós így az e vallást követő honfitársainknak vallási tekintetben külső kifejezésben is megadassák az a jogállás, amelyet a lelkiismereti szabadság és a polgári jogegyenlőség korolláriumának szoktunk tekinteni. Azt a módot és föltételeket, amelyek mellett Magyarország területén valamely vallás követői törvényesen elismert vallásfelekezetté alakulhatnak, az 1895 : XLIII. t.-c. 7—8. §-ai meghatározzák ugyan s e §-ok értelmében az izlám vallásfelekezet törvényes elismerése a hitéletre vonatkozó szervezeti szabályzatnak a vallás- és közoktatásügyi minister által való jóváhagyása útján történhetnék. Az izlám vallásfelekezet ily módon való törvényes elismerésének azonban többrendbeli akadálya volna, és pedig abból az okból, mert az izlám vallás mint történelmileg alakult felekezet ebből folyó sajátosságainál fogva nem illeszthető simán azokba a keretekbe, amelyeket a most említett törvénycikk megszab. így az 1895 : XLIII. t.-c. 7. §-ának 2. pontja értelmében azok az állampolgárok, akik törvényesen elismert vallásfelekezetté kívánnak alakulni, tartoznak a hitéletre vonatkozó összes rendelkezéseket magában foglaló szervezeti szabályzatot jóváhagyás végett a vallás- és közoktatásügyi minister nek bemutatni; ugyané t.-c. 8. §-ának 3. pontja értelmében pedig a jóváhagyást meg kell tagadni, ha a hitelvek, tanok, istenitisztelet és egyéb vallási szertartás vagy a tervezett szervezet a fennálló törvényekkel ellentétben állanak. Az izlám vallásnak nagy vonásaiban általánosan ismert hitelvei és tanai a hazaiaktól teljesen különböző körülmények között lefolyt sok százados történelmi fejlődés következtében több tekintetben nincsenek összhangban jelenlegi jogrendszerünkkel. Ez a körülmény fentebb idézett törvényi rendelkezésekre tekintettel egyrészt akadálya volna annak, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister az izlám vallás szervezeti szabályzatát jóváhagyja, másrészt azonban az izlám hitelveinek és tanainak ily szempontokból való kormányhatósági felülvizsgálata egyáltalán nem is felelne meg az izlám világtörténelmi állásának és annak a helyzetnek, hogy az izlám a magyar szent korona országain kívül a monarchia egész területén immár törvényes elismerésre talált, sőt — amint azt fentebb említettem — BoszniaHercegovinában kiváltságos állást is foglal el. De az izlám vallás szervezete sem felel meg teljesen az 1895: XLIII. t.-c. kívánalmainak. Az izlám vallás feje a kalifa, akitől a vallásfelekezet bizonyos vonatkozásokban szervezetileg is függ. Ezzel szemben az idézett t.-c. 17. §-a szerint a vallásfelekezetnek a magyar állam kötelékén kívül álló hatóság vagy egyén egyházi feje vagy védura nem lehet ós a vallásfelekezet külföldi hatóságtól vagy egyéntől semminemű egyházi függésben nem állhat. E fontos elvi akadályok mellett útjában állana az izlám hitfelekezet törvényes elismerésének ezidőszerint még az is, hogy az izlám vallás hívei csekély számuknál és szétszórt lakhelyüknél fogva jelenleg még nem képesek az 1895 : XLIII. t.-c. 7. §. 1. pontjának megfelelően egy egyházközség felállítását és fentartását, továbbá a felekezetükhöz tartozó gyermekeiknek V
