Képviselőházi irományok, 1910. L. kötet • 1197-1218. sz.
Irományszámok - 1910-1199. Törvényjavaslat a zabok-stubicai helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában
12 1199. szám. hogy a törvényhozásnak marad fenntartva oly vasutak engedélyezése, melyek a helyi érdekű vasúti törvény határozataitól eltérő feltételek és kedvezmények mellett lennének kiépítendők. Éppen ezen most idézett törvényes határozmányra való tekintettel terjesztem a zabok—stubicai helyi érdekű vasút engedélyezésére vonatkozó törvényjavaslatot az országgyűlés elé, dacára annak, hogy egyébként a helyi érdekű vasút engedélyezése a helyi érdekű vasúti törvények értelmében a ministerium hatáskörébe tartoznék. Áttérve ezek után a bérösszeg kérdésére, akként állott a helyzet, hogy a bérösszeg tisztán a helyi érdekű vasút várható jövedelmezősége alapján évi 39.000 koronánál többre tehető nem volt. Az e részben tett tüzetes számítások ugyanis arra az eredményre vezettek, hogy a helyi érdekű vasútnak a bruttó szállítási bevételek feles osztásán alapuló üzletkezelésbe vétele esetén a helyi érdekű vasútnak saját részesedése évi 39.000 koronánál, legalább az üzlet első éveiben — többre nem tehető. Ámde a helyi érdekű vasút fínancirozására vonatkozó tanulmányok azt eredményezték, hogy a helyi érdekű vasút építésére és üzletére hivatott részvénytársaság societárius költségeit és adókat is számbavóve, legalább is 44.500 koronának kellett lennie azon bérösszegnek, mely mellett a pénzbeszerzés kérdése megoldható. Itt tehát évi 5.500 koronára rugó oly többlet forog szóban, mely pusztán a vasútépítésben alapját már nem leli s ha még számolunk is azzal a körülménnyel, hogy a vonalmenti vidék gazdasági fejlődésével ós a helyi érdekű vasutaknál általában tapasztalt adatok által is igazoltan a forgalom emelkedni és a fenti bérösszeg már a közel jövőben, vagyis mintegy 3—4 óv alatt előreláthatólag elérhető lesz, mégis ennek az 5.500 K többletnek elvállalása csakis úgy vált lehetségessé, hogy ezt egyéb fontos közgazdasági és politikai érvek indokolták. Felelősségem tudatában ugyanis a legnagyobb súlyt kellett helyeznem arra, hogy a helyi érdekű vasút üzletének bérleti alapon kilátásba vett kezelésbe vétele az állainvasutakra, illetve közvetve az államkicstárra végeredményben ne hárítson nagyobb terhet, mint aminővel az ügykezelés járna akkor, ha annak átvétele a helyi érdekű vasúti törvényeken alapuló szabványoknak megfelelően az üzletkezelési önköltségeknek tonnakilometrikus megtérítése, vagy pedig a bruttó szállítási bevételeknek feles osztaléka alapján történnék. Amennyiben pedig ez legalább az engedólytartam első éveiben elkerülhető nem volna, úgy az államvasutak, illetve közvetve az államkincstár más kivételes előnyökkel kárpótoltassanak. Mindenekelőtt gondoskodtam tehát arról, hogy a bérleti viszony csakis arra az időre szóljon, mely idő az építésre felveendő kölcsön letörlesztésére okvetlenül szükséges, vagyis az első 50 üzletévre. Minthogy pedig eszerint ez első 50 üzletév tartama alatt a tényleges építési és üzletberendezósi tőkének kölcsön felvétele útján fedezett 65°/o-a a bérösszeggel mint változatlan annuitással le fog törlesztetni, a tényleges tőke hátralevő 35°/o-ának beszerzésére kibocsátott részvények beváltására pedig további 10 év bőségesen elegendő, ennélfogva sikerült a helyi érdekű vasút tervezőivel oly értelmű megállapodásra jutni, hogy a helyi érdekű vasút engedélytartama más esetekben megállapítani szokott 90 évvel szemben 60 évben állapíttatnék meg. Az engedélytartamnak ekként 30 évvel való megrövidülése az állam részére rendkívül értékes kárpótlás, mintán ily módon az állam teljes 30 évvel előbb jut a helyi érdekű vasút közvetlen ós tehermentes birtokába.
